• “Az ember nem lehet elégedett életével, ameddig nem elégedett önmagával.” – élj harmóniában magaddal.

Ha viselkedésünk és tetteink elégedetlenséggel töltenek el bennünket, akkor időnk számottevő részében nagy eséllyel egy általános diszkomfort érzéssel fogunk küzdeni. Ha folyton csak vádoljuk önmagunkat, kérdőre vonjuk döntéseink helyénvalóságát és indokolatlanul felelőssé tesszük magunkat, egy folyamatos belső feszültséget generálunk, ami semmilyen pozitív kihatással nem lesz ránk. Ezzel szemben az elégedettség nyugalommal tölt el és belülről fakadó szabadságot ad ahhoz, amit igazán tenni szeretnénk. Meg kell adnunk magunknak azt a lehetőséget, hogy azok lehessünk, akik igazán szeretnénk – ezt pedig ne másoktól várjuk.

• „A kor csak a mi agyunkban létezik. Ha nem gondolunk rá, nem létezik.” – mi vagyunk saját magunk akadálya?

A legtöbb esetben, ami korlátoz minket, az csak a mi elménkben létezik. Hihetjük azt, hogy zavarja az embereket a magasságunk, az életkorunk, a szokásaink vagy a kevés hajunk. De ez csak akkor lehetséges, ha mi is így gondoljuk. Nem mindenkinek éppen olyan könnyű figyelmen kívül hagyni azt, amit az emberek róla gondolnak, vagy legalábbis azt, amit elképzel, hogy gondolnak róla. Mégis meg kell próbálnunk mindenekelőtt saját elveinkre és elvárásainkra alapozni.

• „Az emberiségnek egyetlen hatásos fegyvere van, és ez a nevetés”- lazíts és szórakozz.

A humor és nevetés valóságos fegyverként működnek a szürke hétköznapok ellen. Bármilyen komoly vagy kellemetlen helyzetben vagyunk, a nevetés mindig javítja lelkiállapotunkat. Ez pedig feltétele a jó munkavégzésnek, mivel a negatív érzelmekkel teli elménk gátolja bennünk a kreativitást, az alkotókészséget, a tenni akarást. A megnyugvás segít abban, hogy problémáinkra mihamarabbi megoldást találjunk.

• „A harag olyan sav, mely több kárt okoz annak, amiben tárolják, mint annak, amire öntik”- kerüld el a haragot.

Dühösnek lenni legtöbbször értelmetlen. A harag és bosszúság az oka annak, hogy sokszor elveszítjük az irányítást és semmit nem tartunk szem előtt azon kívül, hogy felgyülemlett indulatainkat valakin levezessük. Ilyenkor nehéz tudatosítani azt, hogy a düh sokkal rosszabb hatással van saját magunkra, mint a másikra. Azt kell megértenünk, hogy a bennünk levő harag csakis önnön energiaszintünket rombolja, és nem pedig azét, akire/amire kivetítjük.
Egyszerűen, haragosnak lenni nem kifizetődő.

• „Ne járkálj fel-alá azt hajtogatva, hogy a világnak kellene eltartania téged. A világ nem tartozik neked semmivel, hiszen a világ volt itt előbb.”- ne gondold, hogy mindenki adósod.

Ha gyerekkorban mindig mindent megkapunk, felnőttként is az az érzés marad bennünk, hogy nekünk jogunk van mindent birtokolni anélkül, hogy tennénk érte. Elvárjuk a világtól, hogy amire csak szükségünk van, megkapjuk tőle és bosszankodunk, ha ez véletlenül nem így történik. Az élet pedig nem fog mindent tálcán elénk tenni. Tudatosítsuk, hogy sikereink csakis saját erőnkből érhetők el, saját fizikai- és szellemi erőfeszítéseink által. Nem várhatjuk el mástól, hogy céljainkat helyettünk megvalósítsa.

• „Nem lenne jó, ha mindannyian egyformán gondolkodnánk, a vélemények különbözősége teszi lehetővé például a lóversenyt is.”- bármit bárhogyan csinálunk, készüljünk fel, hogy nem mindenkinek fog tetszeni.

Ha valamit másképp kezdünk csinálni, mint azelőtt- szemléletet váltunk, véleményt alkotunk, más lesz fontosabb vagy megváltozik az ízlésünk, a körülöttünk levő emberek különbözően fognak erre reagálni. Van, akinek tetszik, van, aki közömbös. Van, akit megzavar és van, aki teljesen elutasítja ezt és valósággal akadályoz minket az előrehaladásban. Az emberek reakciói gyakorlatilag nem minket, hanem saját magukat minősíti, az, ahogyan érzéseiket kinyilvánítják velünk szemben gondolatok, szavak és ítélkezés formájában. Természetesen építkezhetünk ezekből a visszajelzésekből, de nem feltétlenül kell meghatározóvá válniuk a további döntéseinkre nézve.

• „Szabadulj meg a problémák gondolatától. Takard le füled és tarts őket minél távolabb magadtól.”- engedjük el a negatív érzéseket.

Az, amire sok figyelmet fordítunk, befolyásolja a dolgok alakulását. El lehet merülni a gondok süllyesztőjében, a mindennapos nehézségek hálójában, áldozatként élve meg minden történést, minden döntést. Vagy lehet egy percre magunkba szállni és eltöprengeni mindazon jó dolgokról, amiben részünk lehet. Azokról a dolgokról, ami csak nekünk van, amit csak mi érzünk, ami csak értünk van. Ha fel tudjuk szabadítani azt az erőt, ami leköt a negatív gondolatok szintjén, tudatosan pozitív irányba alakíthatjuk gondolatainkat. Minden nap, egyre többször. Akár a buszon is.

• „Legjobb módja a vidámságnak, ha másokat vidítunk fel.”- kölcsönös jóérzés keltése.

Legegyszerűbb módja annak, hogy jól érezzük magunkat az, ha másokat töltünk el jó érzésekkel. Ez lehet bármily nemű segítség, jó tanács, ölelés, adakozás, mosoly, meghallgatás. A másokon való önzetlen segítés óriási pozitív töltettel bír, önmagában hordozza a feltétlen szeretet csodálatos érzését. Ez kétélű kardként működik: nem tudunk másnak örömet okozni anélkül, hogy mi magunk sem részesülnénk az érzésből.

• „Húsz év múlva jobban fogod bánni azt, amit nem tettél meg, mint azt, amit megtettél. Szedd fel a horgonyt, és fedezz fel!”- kommentár nélkül…

Egyed Zsuzsanna