Isten szolgálata a legjobb orvosság!

Kenyában két úttörőt a prédikálás során behívtak az egyik háznál. Amikor beléptek a házba, nagyon meglepődtek. Az ágyon egy apró termetű férfi feküdt, törzse kicsi, karjai pedig rövidek voltak. De amikor az úttörők elmondták neki Isten ígéretét, miszerint a jövőben „[szökellni fog] a sánta, mint a szarvas”, széles mosoly ült ki az arcára (Ézs 35:6).

Az úttörők megtudták, hogy Onesmus, aki most a 30-as évei végén jár, az oszteogenezis imperfekta nevű rendellenességgel, azaz üvegcsontbetegséggel született. A csontjai annyira törékenyek, hogy a legkisebb nyomásra is eltörhetnek. Mivel a betegsége nem gyógyítható, és nincs rá hatásos kezelés, fájdalmak közt, kerekes székhez kötve kell élnie.

Onesmus elfogadta a bibliatanulmányozást. Az édesanyja azonban nem engedte, hogy elmenjen az összejövetelekre, mert attól félt, hogy megsérül, és még nagyobb fájdalmai lesznek. Ezért a testvérek felvették Onesmusnak az összejöveteleket, ő pedig otthon meghallgatta őket. Ám öt hónapi tanulmányozás után úgy döntött, hogy vállalja a kockázatot, és részt vesz az összejöveteleken.

Rontottak az összejövetelek Onesmus állapotán? Éppen ellenkezőleg! „Az állandó fájdalmaimról az összejöveteleken majdhogynem teljesen megfeledkeztem” – mondja. Úgy véli, amiatt érzett így, mert a Biblia reményt adott neki. Az édesanyja örömmel látta, milyen jó kedélyű lett a fia, ezért ő is elkezdte tanulmányozni a Bibliát. „Isten szolgálata a legjobb orvosság a fiamnak” – mondta.

Onesmus hamarosan kereszteletlen hírnök lett. Idővel megkeresztelkedett, később pedig kinevezték kisegítőszolgának. De szeretett volna többet tenni Jehova szolgálatában. Vágyott rá, hogy kisegítő úttörő legyen, viszont nem merte kitölteni a jelentkezési lapot. Miért nem? Mert nem tudja használni a lábait és az egyik kezét, ezért valakinek mindig tolnia kell a kerekes székét. Amikor a kétségeit megosztotta a hittársaival, biztosították, hogy számíthat rájuk. A testvérek betartották a szavukat, így Onesmus kisegítő úttörő lehetett.

Ugyanilyen kétségek merültek fel benne, amikor azt tervezte, hogy általános úttörő lesz. Ám az egyik napiszöveg gondolata bátorítólag hatott rá. A Zsoltárok 34:8-ból idézett rész így szólt: „Ízleljétek meg és lássátok, hogy Jehova jó!” Onesmus elgondolkodott a versen, és elvállalta az általánosúttörő-szolgálatot. Hetente négy napot szán a prédikálásra, és több olyan tanulmányozója is van, aki szépen halad előre. Onesmus 2010-ben részt vett az úttörőszolgálati iskolán. Nagyon boldog volt, mikor megtudta, hogy az oktatója annak a két testvérnek az egyike, akiktől annak idején megismerte az igazságot.

Onesmus szülei már nem élnek, így a gyülekezet tagjai segítenek neki a mindennapokban. Nagyon áldásosnak érzi az életét, és már alig várja azt a napot, amikor „egyetlen lakos sem mondja majd: »Beteg vagyok«” (Ézs 33:24).