SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET: Bertalan Katalin blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam

Obecsey István:

SZERESSÉTEK AZ ÖREGEKET

Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.
A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat.
A ráncos és eres kezeket,
Az elszürkült, sápadt szemeket.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,
Csókoljátok meg a ráncos kezeket.
Öleljétek meg az öregeket,
Adjatok nekik szeretetet.
Szenvedtek Ők már eleget,
A vigasztalóik ti legyetek.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szűk odúkba,
Ne rakjátok Őket otthonokba.
Hallgassátok meg a panaszukat,
Enyhítsétek meg a bánatukat.
Legyen hozzájuk szép szavatok,
Legyen számukra mosolyotok.
Én nagyon kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek,
Amíg fölnevelkedtetek.
Fáradtak Ők is eleget,
Hogy ti módosabbak legyetek.
Ők is elfogadtak titeket,
Mikor Isten Közéjük ültetett.
Azért én kérlek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet
Elhívja Őket közületek,
Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek.
Azért előre intelek titeket,
Szeressétek az öregeket.

Erre a versre rátaláltam,nagyon szép és tanulságos!

Gondoltam megosztom másokkal is!!!

Nagyon jó, biztosan sokan elolvassák, remélhetőleg minél többen! Nagyon szép vers, de amiről szól, az nagyonis valóságos és mai probléma: sajnos, manapság nagyon sokan (családban és társadalmi szinten is) tehernek, ingyenélőnek érzik az idős embereket, türelmetlenek velük szemben, és elfeledkeznek arról az alapvető TÉNY-ről, hogy az öregek már MEGDOLGOZTAK azért, hogy mára nyugalomban és megbecsülésben élhessenek. És elfeledkeznek arról az ELKERÜLHETETLEN tényről, amit a költő nagyon szépen az utolsó versszakban fogalmazott meg:
"...Ti foglaljátok el helyüket,
Mert ti lesztek majd az öregek.
S mindazt, mit nekik tettetek,
Azt adják nektek a gyerekek."

Áprily Lajos: Kérés az öregséghez

Öregség, bölcs fegyelmezője vérnek,
taníts meg hogy Csendemhez csendben érjek.

Ne ingerelj panaszra vagy haragra,
hangoskodóból halkíts hallgatagra.

Ne legyek csacska fecskéhez hasonló,
ritkán hallassam hangom, mint a holló.

A közlékenység kútját tömd be bennem,
karthauzi legyek a cella-csendben.

Csak bukdácsoló patakok csevegnek,
folyók a torkolatnál csendesednek.

Ments meg zuhatag-szájú emberektől,
könyvekbe plántált szó-rengetegektől.

Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez
egy pátosztalan, kurta szó elég lesz,

a túlsó partot látó révülésben
a „Készen vagy?”-ra ezt felelni: — Készen.

Sík Sándor: Hetven körül

Hetven körül
Az ember a világi jónak
Kétszeresen örül.

Halk lesz a Szó,
Kettős akkord búg benne mégis,
A szomorú is meg a szép is:
Köszöntő is meg búcsúzó.

„Köszöntelek;
— Szólnék; — Te Szép világ szeretlek”,
De a nehéz szók könnyekként peregnek:
„Isten veled, Isten veled!”

Hetven felé
Minduntalan búcsúzna már az ember,
És könnyeit szégyenlős szerelemmel
Szemérmes szókba rejtené.

De megered
A Szó patakja s szétveti a mellet:
„Hívlak, szeretlek; kívánlak, ölellek;
Erdők; hegyek; virágok emberek!”

Hetven körül
Az ember mindennek örül

Hetven felé,
Mint felhőn át az esti napkorong;
Mindenfelé
Egy fényességes árny borong:
Az Istené.

Bede Anna: Fohász

Köszönöm azt, Uram, hogy élek;
Köszönöm azt, hogy ép hitem,
S hogy e világban ím, a lélek
Gyönyörű házát építem

Köszönöm azt, hogy sok bajomban
a Te Igéd vigasztalás,
s hogy ahol ennyi fájdalom van,
tovaröpít egy jó varázs.

Valami mindig talpra állít,
valaki mindig megsegít,
rövid utunk kálváriáit —
járva az átkok berkeit.

Köszönöm azt, hogy vársz a mennyben,
s hívogató szód rám talál
A sugaras, kék végtelenben
köszönöm azt, hogy nincs halál.

A szeretetről Szent Pál nyomán

A szeretet nem ékesszóló,
A szeretet nem gyűlölködő,
A szeretet nem hivalkodó
A szeretet nem megalkuvó,
A szeretet nem tolakodó,
Hazugok közt nem hallgató,
A szeretet nem kisajátító,
A szeretet nem szűkmarkú,
De pazarló,
Ínségben önfeláldozó,
A szeretet önmagáért való,
És a szeretet nem válogató,
De:
Olyan, mint a pusztába kiáltott szó,
Olyan, mint az ártatlan gyermek,
Aki ma született,
Olyan, mint az életet adó folyó,
Olyan, mint földnek a hótakaró
Hallgat a túl nagy zajban,
De ő segít, ha baj van,
Ezért:
Légy egyszerű, légy bőkezű,
Felejtsd el a sérelmet,
De a jóra emlékezz,
Ne felelj, csak kérdezz,
A rútban lásd meg a szépet!

Bármerre élsz, bármerre jársz,
Tiéd lehet a nagy világ, Egy fészek van mi hazavár,
s igazán szívébe zár.
Tiéd lehet sok jó barát, hiheted ajkuk szép szavát,
de aki igazán szeret, azt mindig csak otthon keresd!