Szia,kerülj   beljebb,szivesen látlak!!!!

Szeretettel köszöntök mindenkit, aki bekukkant hozzám. Örülök, ha ezt mind többen teszitek és elégedetten távoztok!

Remélem, találtok kedvetekre valót a választékból! Érezzétek jól magatokat, és gyertek vissza mielőbb!

"Mindenik embernek a lelkében dal van
és a saját lelkét hallgatja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."
(Babits Mihály: Vihar - részlet)

"A dal, ha szép,
örökké szép marad
s mint borostyán kő
egyre szebbé érik..."
(Várnai Zseni: Borostyán - részlet)

"A szeretetről beszélek, amely olyan pontosan adja meg a helyes irányt annak, aki ráfigyel, mint a sarkcsillag az utazónak.
... hisz utazók vagyunk mindnyájan, folyton nekiindulók, eltévedők, bátrak és tétovák, de biztos jelzőfény nélkül csak bolyongás vár ránk, míg elfogy az idő..."

Nem vagyok egy filozofikus elme, okosnak meg végképp nem mondanám magam, de ez a pár sor elgondolkodtatott... Tényleg: mi is a szeretet?
Vajon tisztában vagyunk-e ennek a szónak a jelentésével?
Milyen a Szeretet?
Hányféle Szeretetről beszélhetünk?
Hogyan kell szeretni?
A szeretet képessége vajon velünk születik-e, vagy meg kell tanulnunk?
Képes-e bárki a szeretetre? És mi történik azzal, aki nem....?

Megannyi izgalmas kérdés, és vajon egy élet elegendő-e arra, hogy megválaszoljuk?

De lássuk, hogyan vélekednek ezekről a kérdésekről mások?

Szent Pál a Korintusiaknak írt levelében mondja:

"... A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha..."

Weöres Sándor: A teljesség felé (részlet)

"...Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege; mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik..

A szeretet  az a furcsa jószág -  ha   megosztjuk, nem kevesebb lesz, hanem több.

-  A szeretet nem önzetlen, hanem kölcsönös. Adok is, kapok is  -  ilyen értelemben a szeretet önző is. Jó, ha ezt tudjuk, s emiatt nem kell szégyenkeznünk. Így működik a szeretet - ha egyoldalú, akkor legalább annyi szenvedést okoz, mint örömöt, ha kölcsönös, akkor éltető erő, az emberi élet legfontosabb éltető ereje. A szeretet szeretetet szül, és csak szeretetből táplálkozhat.

-  A szeretetet ápolni kell. Ápolni kell a szürkének mondott hétköznapokon és az ünnepeken egyaránt. Az élet zöme hétköznapokból áll, ezeknek sorában alakul, mélyül, fejlődik: él a szeretet - az ünnepnapok csak egy-egy csúcspontot jelentenek.

Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek

Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié

Endrődi Sándor: A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
az élete csak pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget.
Minden koldusnál százszor koldusabb,
ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell,
jók úgy vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
szövétnekül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell,
hogy szívünk boldogabb legyen.
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell,
a szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad,
annak, ki mindent csak gyűlöl!

Kosztolányi Dezső: Szeretet   

Mennyi ember van,
akit szeretek.
Mennyi nő és férfi,
akit szeretek.
Rokonszenves boltileányok,
kereskedősegédek, régi és hű
cselédek, lapkihordók, csöndes,
munkás írók, kedves tanárok,
kik vesződnek a kisfiammal.

Találkozunk mi olykor-olykor,
meg-megállunk, szemünk összevillan
s én még maradnék tétovázva,
talán, hogy elmondjam ezt nekik.
Mégsem beszélek, mert csak a részeg
aggastyánok, s pulyák fecsegnek.
Ilyesmiről szólni nem ízléses.
Meg aztán nincs is időnk.
De hogyha majd meghalok egyszer
s egy csillagon meglátom őket,
átintek nekik kiabálva,
hajrázva, mint egy gimnazista:
"Lásd, téged is szerettelek."

Ugye már látható, hogy a téma kimeríthetetlen? És amióta létezik a gondolkodó ember, mindig a figyelem középpontjában állt. Számtalan formája létezik a szeretetnek, mindenkinek mást jelenthet, eltérő mértékkel mérhető, egy dolog azonban bizonyos: szeretet nélkül nincsenek emberi kapcsolatok - ha a szeretet meghal, meghal az emberiség is. És ezt nem árt észben tartanunk, különösen a mai, cseppet sem szívderítő életviszonyok közepette.
Kálnay Adél idézett mondatainak, még inkább a verseinek ilyen üzenete is lehet, csak ne csukjuk be a fülünket és a szívünket, mert

"....jelzőfény nélkül csak bolyongás vár ránk, míg elfogy az idő..."