Bernáth Zoltán Tamás

ŐSZ VAN.

Még arany ékszerként csillan,
A lángsugarú, forró nyár;
Még minden reszkető ágat
A fény, meleg karjába zár.

Még a nyár futó ösvényét,
Virág-bő szőnyeg borítja;
S a szél: mint anya gyermekét,
Lágyan: a fákat ringatja.

De lassan hűs lesz a harmat,
S szürke dérré fakul a nyár;
Színét elhagyva búcsúzik,
Rőt lesz: a zöldellő határ.

Telik, lobban, múlik a nyár;
Ködök fátylán tűnik tova,
Zöldrét után fáj még szívünk;
S a deret: lassan megszokja.


Oroszlány. 1968. 08. 15.

Címkék: bernáth vers ösz  

Kategória: Saját

Feltöltés ideje: 13 éve

Látta 184 ember.