Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

„Micsoda képtelenség olyan dolgok miatt aggódni, amelyek egyáltalán nem is léteznek.
Jövő? Tudod, mi a jövő?
Olyan események összessége, amelyek még nem következtek be. Miért veszed el a saját életkedved nem létező dolgok miatt?
A jelenlegi helyzeted egyáltalán nem rossz. Örülj az életednek, akkor arra is több kilátásod lesz, hogy meggyógyulj.”


Elisabeth Haich Beavatás

 

network.hu


 

A kezdetek:

 

Amikor kiderül valakiről, hogy daganatos, az első reakció a „nincs tovább” érzés, a teljes lelki elbizonytalanodás, halálfélelem.


Az ember hajlamos arra, hogy kívülről, mástól várja a megoldást, tehát az orvostól, a természetgyógyásztól, a családtól, a barátoktól, de végül rájön, a saját Életéért egyedül Ő a felelős, és előbb-utóbb szükséges, hogy a saját életének az irányítását, jelen esetben a gyógyulást is a saját kezébe vegye. Annak a felismerése, hogy „képes vagyok meggyógyulni”, nagyon nagy lépés a teljes gyógyulás felé. Amikor eljutunk oda, hogy elhisszük, hogy képesek vagyunk rá, már mi vagyunk a helyzet ura.


Tehát a hit, az önmagunkba vetett hit, döntő jelentőségű. Sokan tudnak hozzátenni a gyógyuláshoz, támogatni a folyamatot kívülről, de ez önmagában nem elegendő. Minden esetben szükséges a páciens aktív közreműködése, és élni akarása.


Ehhez első körben túl kell lépni az önsajnálaton, be kell ismerni, hogy beteg lett az ember, tudva, és bízva abban, hogy van kiút. Ekkor már beléphetnek a különböző megoldások az ember életébe, könyvek, gyógyítók, alternatív és egyéb gyógymódok formájában. De ezek is csak akkor lesznek hatékonyak, ha nem csak tudunk róluk, elolvassuk, hanem hajlandóak vagyunk az adott megoldásokat alkalmazni is.


A gyógyulásig hosszú az út, tele buktatókkal. Előjönnek a félelmek, a kezelés során megjelenő gyengeség-érzés, a fizikai fájdalmak, a rossz közérzet, a depresszió, egyenesen a halálfélelemig. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy az ember őszinte legyen önmagához, és ne akarjon sajnálatot kiváltani a körülötte élőkből.


Minden betegségből meg lehet gyógyulni, az emberi elme csodákra képes. Csak olyan nehézségeket „kapunk” az élettől, aminek a megoldására már képesek vagyunk. A gyógyuláshoz időre, nagyon sok energiára, türelemre és kitartásra van szükség.


Fontos, hogy legyenek előttünk célok, amiket még szeretnénk elérni az életben, amiért érdemes élni, és életben maradni. Ez bármi lehet! Lehet a családunk, a gyermekünk, hogy felnevelhessük, hogy az unokát még a kezünkbe foghassuk, vagy bármi, ami nem szükséges, hogy túl bonyolult legyen.


A nagymamám azt hangoztatta, hogy csak addig szeretne élni, amíg az első unokája megszületik. Sajnos annyira „jól tervezte” ezt, hogy utána el is ment… Úgyhogy érdemes nagyon jól és körültekintően meghatározni a távolabbi célokat.


Ezeket a célokat érdemes kisebb célokra bontani, és rendszeresen átnézni. A legjobb, ha jól látható helyen tartjuk, és naponta elolvassuk.

Címkék: daganat rák

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Berkes Judit - Napsugár üzente 10 éve

Köszönöm Drága Ida! Ez nagyon jól esett, mert ha valaki, akkor Te biztosan tudod, amit én szerencsére csak sejthetek, hogy mit él át az ember ilyenkor...
Én a betegeimen láttam, és megpróbáltam szavakba önteni.
Örülök, ha sikerült...
Köszönettel,
Judit

Válasz

Grünfelder Ida üzente 10 éve

Kedves Judit.
Ez az írásod olyan, mintha rólam írtad volna. Ezeken mentem át. A kezdeti rádöbbenés, hogy miért én. Aztán a félelem, hogy lesz e tovább. Szerencsémre egy olyan doktornő végezte a sugárkezelést aki nem csak a testemmel törődött. Nagyon sok jó tanácsot kaptam Tőle, és segített, hogy feltudjam dolgozni a történteket. Azóta is csak áldani tudom Őt. Ennek most már 15 éve. De még mindig betartom az általa mondottakat, hogy csak én tudok segíteni magamon. Úgy az étkezésben, mint a célok
kitűzésében. Nem szabad feladni. Örülni kell mindenek, a télnek, a tavasznak, stb.mindennek.
Ezt tudom ajánlani minden sorstársamnak "Még nem veszíthetünk még nem, még élni akarunk."..
Köszönöm, hogy olvashattam az írásod.
Üdvözlettel Ida

Válasz

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu