"'Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak,hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is.Láttam a földet,az eget,az évszakokat.Megismertem a szerelmet,a valóság töredékeit,a vágyakat és a csalódásokat.A földön éltem és lassan felderültem.Egy napon meghalok:s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű!Történhetett velem más,jobb,nagyszerűbb?Nem történhetett.Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet,az emberi sorsot.Más és jobb nem is történhetett velem."

/Márai Sándor/