Szia kedves Máté Tóth Mária!

Már másodszorra találkozom elismerő szavaiddal, amit ezennel nem hagyhatok figyelmen kívül és köszönöm szépen.
A hitvallásomról: ez mind igaz, de ahhoz, hogy elismerjük magunkat négyszemközött a
tükörrel is, nagyon mélyről és bátran kell szembeszállni önmagunkkal.
Volt idő, amikor nemtaláltam helyemet, vitatkoztam, elégedetlenkedtem a külvilággal.
Ma már ezt nem tenném meg, de akkoriban kissé kicsúszott a lábam alól a talaj.
Ekkor kaptam kölcsönbe a Luise L. Hay: Éld az életed című kötetét.
S mivel magam is tudtam, hogy jó irányba kellene fordulnom, nagyon nagy nehezen,
de sikerült átvészelnem ezen időszakot. A próbatétel nem könnyű, nem látványos, hiszen a legelején még azt is leírtam egy füzetbe, hogy mik voltak azok a pozitív
hatások, amik megérintettek, hiszen fölöslegesnek és elesettnek éreztem magam.
A könyvet, mint a bibliát forgattam, rágódtam, mégegyszer olvastam, jegyzeteltem,
s mit kaptam cserébe az óta? Önmagamat. És ez nekem most nagyon jó.
Kiszálltam egy "dirigens" kapcsolatból is, amiről azt gondoltam akkor, hogy ez
örökké így fog maradni, de nem engedtem, hogy mások döntsenek fölöttem magamról.
Nem volt könnyű 9 és fél év után, de most már nem bánom, mert megtapasztaltam
milyen, ha megmérettetem önmagamat. S ekkor kihullott az általam bibliának
tisztelt könyvből a cetlike, melyen az állt: szeretnék egy stresszmentes életet!
Hát itt van, most már nem stresszelek, megtanultam kívülről látni önmagam is,
a két év magány és a gyerekek a számítógép ismereteihez juttattak.
A szerzőtól több kötetem is van már az óta, s most egy általam megítéltetett pasira
"gyúrok", mert nagyon jól fogalmaztál valahol, hogy nem szabad egyedül maradni.
Temperamentumom az van, a habitusom az eget súrolja, de mindezek mellett
a mellkaskámban egy érző szív dobog.
Szeretnék Rólad is bővebbet tudni, hiszen a bemutatkozásod a Fórumban igen
szolid s, ha megosztod velem, nyersz egy jóbarátot.
Kívánok minden jót, szeretettel: Klári

Előzmény