Én is karaoke fun lettem, igaz nem olyan régről datálódik ez az érzés...valamikor ősszel próbáltam először ki, nem is tudom, miért halogattam eddig. A helyzet az, hogy - milyen különös -  két hímnemű hát hogy is mondjam...kapatott rá az éneklésre.

Az egyik egy 25 éves fiúka volt (jó, hozzám képest fiúka) akinek persze rögtön beleszerettem a hangjába. Az énekhangjába. Egész este őt vártam, jöjjön már énekelni. Aztán szóba elegyedtünk wiw-en majd felhívott...és...és...és... Hát ott össze is omlott az imázsa: gyerekek! olyan beszédhangja volt, mint egy 12 évesnek!

Úgyhogy mindenkinek ajánlom: énekhangba nem beleszeretni, először beszélgetni!!! :)

A második hímnemű profi énekes, mármint pincék, bulik, karaoke partyk profi énekese. Belé is a hangja miatt szerettem. Különös. De neki a rendes hangja is igéző - nekem ez fontos, nna...:) - azóta - pont 2 hónapja - el se engedjük egymást. És a ráadás! Kettőnk hangja is passzol egymáshoz! Emlékszem, az Embertelen dal-t választottam akkoriban mindig, ő is csatlakozott, istenien szólt!

Jó Vele duettet énekelni - bár a Korda Gyuris Mamma maria-val megőrjítem, de annyira jól szól, a közönség is szereti... (meg én is).

Szóval azt gondolom, Isten éltesse a karaoket! Enélkül most a párom se ismerném.

(Vasárnap megyünk Megasztár válogatásra, leírom majd nektek, milyen volt, már ha egyáltalán eljutunk oda, mert ugye előtte este is buliban leszünk - karaokezni.:))