Félig kiszáradt fák közé kucorgott az alkony
kényelmes helyet keresve, ahol megpihenhet -
csak rövid időre, míg az est feltűn' a parton
hogy együtt végezzék a szokásos napirendet.

Szólni kell a napsugárnak ott, a víz tetején
szüntesse be már a szem-vakító lubickolást -
tessék szépen elhúzódni, s a dombok kebelén
hessegetni a szelet, ki felhőkkel cimborált.

Később a lassú, könnyed párát kérni kedvesen
férceljen ruhát fenn, a gyufásdoboz házakra -
majd illőn lengetni csillagok felé szertelen
naplement-hajszálat...égjen ében éj-fonatja.