Úgy szeretném meghálálni Két kezemmel megszolgálni azt, Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett. Légy ezentúl mindig boldog, Míg én élek nincs több gondod, Én vigyázok rád, már ezután... Úgy szeretném meghálálni Vagy, legalább megpróbálni mind, Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám. Úgy szeretném meghálálni Két kezemmel megszolgálni azt, Hogy felnevelt, dédelgetett erő felett. Légy ezentúl mindig boldog, Míg én élek nincs több gondod, Én vigyázok rád, már ezután... ll: Úgy szeretném meghálálni Vagy, legalább megpróbálni mind, Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám. :ll Anyukám, anyukám Anyukám, anyukám, találd ki, Hogy az én kincsem, ugyan ki? Ki más is lehetne, ha nem te? Ültess gyorsan az öledbe. József Attila: Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral az ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám, s a ruhák fényesen, suhogón, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás o, - szürke haja lebben az égen, kékítőt old az ég vizében. Petőfi Sándor: Fekete kenyér Miért aggódol, lelkem jó anyám? Hogy kenyeretek barna, emiatt? Hisz meglehet, ha nincs idehaza, tán fehérebb kenyérrel él fiad? De semmi az! Csak add elém, anyám, bármilyen barna is az a kenyér! Itthon sokkal jobb ízű énnékem a fekete, mint máshol a fehér! Anyák napja Az anyák napja világszerte ünnepelt nap, melyen az anyaságot ünnepeljük. Magyarországon ez a nap május első vasárnapjára esik, de több országban május második vasárnapján ünneplik. Történet Pesterzsébeti iskolák vöröskeresztes csoportjai által felállított szobor az Édesanyák tiszteletére (1933) Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során később is voltak olyan ünnepek, amikor az anyákat is megköszöntötték. Angliában az 1600-as években, a kereszténység elterjedésével, az ünnep vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét. A családjuktól messze dolgozó szolgálók szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék. A látogatás előtt külön erre a napra elkészítették az anyák sütijét, az édesanyák számára. Az Egyesült Államokban először 1872-ben ünnepelték meg Bostonban az anyák napját, Julia Ward Howe segítségével. 1907-ben a philadelphiai Anna M. Jarvis próbálta az anyák napját nemzeti ünneppé nyilváníttatni. Az ünnepet május második vasárnapjára tűzte ki, elhunyt édesanyja emlékére. Rengeteg időt és energiát szánt arra, hogy az ünnepet előbb állami, majd nemzetközi ismertségűvé tegye. Jarvis a célját 1914-ben érte el, amikor Woodrow Wilson amerikai elnök a napot hivatalos ünneppé nyilvánította. Sajnos azonban Anna Jarvis a népszerűsítésre fordított ideje miatt nem vette észre, hogy hamarosan az ünnepet „felkarolták” a virágkereskedők, üdvözlőlap-gyártók, cukorka- és ajándék-kereskedők, akik Európában is propagálni kezdték az Amerikában elterjedt ünnepet, melynek hatására az gyorsan népszerűvé vált kontinensünkön is. Az eredeti elképzeléshez képest – az élő és elhunyt anyák tisztelete – az ünnep eltolódott az ajándékozás, Jarvis véleménye szerint pedig főképp a virágkereskedők hasznának növelése irányába. További élete során oly hevesen tiltakozott az ünnep üzletiesedése ellen, hogy még a törvénnyel is szembekerült egy vehemens tüntetése során. Élete végére megbánta tettét és nem akarta nevét Anyák Napjával kapcsolatba hozni.[1] Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva. 1928-ban már miniszteri rendelet sorolta a hivatalos iskolai ünnepélyek közé az Anyák napját. Dátum A legtöbb országban ez az ünnep májusra, ezen belül a legtöbb helyen május második vasárnapjára esik.[2] február második vasárnapja: Norvégia március 8.: Afganisztán, Bulgária, Szerbia március 21., a tavasz első napja: az arab világ legtöbb országa (például Egyesült Arab Emirátusok, Egyiptom, Irak, Kuvait, Libanon, Szaúd-Arábia) május első vasárnapja: Dél-afrikai Köztársaság, Litvánia, Magyarország, Portugália, Spanyolország, Románia május második vasárnapja: Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Chile, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Hollandia, Japán, Kanada, Németország, Olaszország, Peru, Svájc, Szlovákia, Tajvan, Törökország május 10.: Latin-Amerika legtöbb országa (például Guatemala és Mexikó), Hongkong, India, Malajzia, Pakisztán, Szingapúr május 26.: Lengyelország május utolsó vasárnapja: Franciaország, Marokkó, Svédország június második vasárnapja: Luxemburg október harmadik vasárnapja: Argentína december 8.: Panama Más ünnephez kapcsolódik: Egyesült Királyság (Anglia): az itteni anyák napja (Mother's Day) a Nagyböjt negyedik vasárnapjára esik. A Mothering Sunday nevű vallásos ünnepből alakult ki, amely eredetileg nem kapcsolódik a mai anyák napja ünnephez. India: a nyugati hatásra átvett május 10-i anyák napja mellett megtartják a Durga Puja nevű, októberi tíznapos ősi hindu anyák ünnepét is. Thaiföld: augusztus 12., Sirikit királynő születésnapja Anyák napi idézetek Az anya nem az a személy, akire támaszkodunk, hanem aki szükségtelenné teszi a támaszkodást. Dorthy Canfield Fischer A fának nem fáj, ha letörik a virágát, ó, de az anyai szívet fájdalomból gyúrta a Teremtő! Gárdonyi Géza Az Isten nem lehet ott mindenhol, ezért teremtette az anyát. Közmondás Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném. Ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék hangján. Ami csak szép s jó volna, édesanyámnak adnám. Létay Lajos A legtöbb anya született filozófus. Harriet Beecher Stowe Vicces Minden halandó. Az öröklét csak anyáknak adatott meg. Isaac Babel Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, Pohárkába gyűjtögettem, nefelejcsem beletettem. Hazamentem, elpirultam. Édesanyám mellébújtam, Egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. Fazekas Anna Hogyha virág lennék, ölelnék jó illattal; Hogyha madár lennék, dicsérnélek zengo dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüstholddal, beragyognám életedet csillagokkal. Pákolitz István Anyukám jó reggelt, Így köszönt a lányod, Nyílnak már a réten tarkaszín virágok. Úgy ver most a kis szívem, kalimpál, mint motor, Kislányod helyett beszéljen a csokor. Mészáros Piroska Anya kezét fogni jó, hogyha kutya jön, anya kicsit mosolyog, a kutya köszön. Anya kezét fogni jó, hogyha hull a hó. Egy szavára elkerül minden hógolyó. Károlyi Amy Fáradt kezedre könnyesen hajolva Megköszönöm néked az életet, Az, álmaim s fehér szívedből nőtt Meséidet, a tündérszépeket. Ámon Ágnes Ébresztem a napot, Hogy ma szebben keljen. Édesanyám felett Arany fénye lengjen! Ébresztem a kertet, Minden fának ágát, Bontsa ki érette, Legszebbik virágát! Ámon Ágnes Anyukámat meglepem, de kicsi a tenyerem Nem fér bele annyi virág amennyire szeretem. Kis kezemmel mit adhatok? csak az egész világot; vagy tán, ami ennél is több, e néhány szál virágot. Cser Gábor Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virágágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely. Weöres Sándor Édesanyám: haja hó, nagy csendemen takaró. Szavam hullik, hó szakad, szállnak múltból madarak. Devecsery László Csorba Piroska: Mesélj rólam Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek? Mesélj anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna? Anyák napja (népköltés) Már megjöttünk ez helyre, Anyánk köszöntésére. Anyám, légy reménységben, Köszöntlek egészségben! Amennyi a zöld fűszál, Égen ahány csillag jár, Májusban a szép virág: Annyi áldás szálljon rád! Weöres Sándor: Buba éneke Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – minden este morzsára, buzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben elcsitulnék jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék kerek égen, csorogna a földre sárga fényem – jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék. Pákolitz István: Anyámnak Hogyha virág lennék, ölelnélek jó illattal; hogyha madár lennék, dicsérnélek zengő dallal; hogyha mennybolt lennék, aranynappal, ezüst holddal, beragyognám életedet csillagokkal. Virág vagyok: ékes, piros szirmú, gyönge rózsád, madár vagyok: fényes dalt fütyülő csöpp rigócskád, eged is: szépséges aranynappal, ezüstholddal, beragyogom életedet csillagokkal. Donászy Magda: Ajándék Színes ceruzával rajzoltam egy képet, anyák napján reggel, Édesanyám néked. Lerajzoltam én egy aranyos madarat, aranyos madárra aranyos tollakat. Elkészült a madár, Nem mozdul a szárnya… Pedig hogyha tudna, a válladra szállna. Eldalolná csöndben tenéked egy dalban, amit anyák napján mondani akartam. Donászy Magda: Anyák napján Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám. Donászy Magda: Édesanyámnak Te vagy a nap fenn az égen. Én kis virág meseréten. Ha nem lenne nap az égen, nem nyílna ki a virág. Virág nélkül de szomorú lenne ez a nagy világ. Csanádi Imre: Mi van ma, mi van ma? Mi van ma, mivan ma? Édesanyák napja Pár szál virág a kezemben: édesanyám kapja. Azt is azért adja, aki szorongatja: Édesanyám, édesanyám jó szívvel fogadja! Nadányi Zoltán: Anyu Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. „Anyu, anyu! Anyu!” hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel. "Anyu, anyu, anyu!" most is kiabálom, most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, Anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged. Horváth István: Anyanyelvemben őrizlek téged Anyám a hangod nem hallom többet. Anyanyelvemben őrizlek téged. Szavaid szívem mélyén dübörögnek. Úgy zengik vissza a mindenséget, ahogy azt tőled szóval tanultam. Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden. Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. Ez nem szégyenem se büszkeségem. Anyám vagy! Most már csak a szavakban! S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom, drágább a szavad, mélyebben dobban. Nincs a földön oly kincs, se hatalom, mely megfolythatna fiad ajkán. Dédunokád is őrzi „Vénanyót”. Nem kell előtted pirulnunk, Anyám,. Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott. Létay Lajos: Édesanyám, mit segítsek? Édesanyám mit segítsek? Cukrot törjek? Hozzak lisztet? Megpörköljem tán a kávét? Elszaladjak hagymaszárért? Neked száz és száz a dolgod, míg ebédünk egybehordod; míg az asztal megterítve, csak te fáradsz, te s megint te! Ámde én nem hagylak téged, tétlen mint is nézhetnélek? S épp ma van lám neved napja, hát így üld meg, mosogatva? Édesanyám, mit segítsek, hogy ne fáradj, légy mind frissebb? Megtennék én mindent érted, minden gondtól kímélnélek. Hogy vidáman élj sokáig, s ifjan lásd meg unokáid. Kádár János: Anyáknak Édesanyám, anyám, anyácskám, menedékem, kedvem, szép orcám, víg napom, csillagom, virágom, fogadd el szerényke virágom. Édesanyám, anyám, anyácskám, anyukám, édesem, jó mamám, kenyerem, illatom, virágom, fogadd el szerényke virágom. Édesanyám, anyám, anyácskám, anyukám, édesem, jó mamám, menedékem, kedvesem, szép orcám, víg napom, csillagom, virágom. Kenyerem, illatom, virágom, fogadd el szerényke virágom: ha megteszed én is virágzom. Ha megteszed én is virágzom. Áprily Lajos: A kertbe ment Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágosod és a pázsitod, Én nem tudom, virágok ültetését, ágyásaidban hogy igazítod. Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve júniusi vasárnap hajnalán, beteg lábával és beteg szívével bánatosan kertbe ment anyám. Uram, tele volt immár félelemmel, sokszor riasztó árnyék lepte meg, de szigony-eres, érdes két kezével még gyomlálgatta volna kertemet. A kicsi teste csupa nyugtalanság, s most elgondolni nem tudom, hogy ül. Virágosodban könyörülj meg rajta, hogy szegény ne szenvedjen tétlenül. Mezőiden ne csak virágmagot vess, virágaid közé vegyíts gyomot, hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: asphodelosod és liliomod. Fazekas Anna: Köszöntő Hajnaltájban napra vártam, hűs harmatban térdig jártam, szellő szárnyát bontogatta, szöghajamat fölborzolta. Hajnaltájban rétre mentem, harmatcseppet szedegettem, pohárkába gyűjtögettem, nefelejcset beletettem. Hazamentem, elpirultam, édesanyám mellé bújtam, egy szó sem jött a nyelvemre, könnyem hullt a nefelejcsre. Édesanyám megértette, kicsi lányát ölbe vette, sűrű könnyem lecsókolta, kedve szóval, lágyan mondta: „Be szép verset mondtál, lelkem, be jó is vagy, kicsi szentem!" S nyakam köré fonva karját ünnepeltük anyák napját. Áprily Lajos: Féltél, anyám? Sírod körül harc volt, hadnép rohant, vad ütközetben reszketett a hant. Féltél, anyám? és gondoltál-e rám? Te nem féltél, csak féltettél anyám. Dsida Jenő: Hálaadás Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat. Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, Köszönöm Istenem az édesanyámat! Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban itt e földön senki sem szerethet jobban! – Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem köszönöm az édesanyámat! Te tudod, Istenem – milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat! Mécs László: Az anyánk Hej, ti vándor vén legények, sorsosim, víg agglegények! Hejehujás cigány élet, a mi sorsunk: dáridó, vérző szívet ámító. Hideg fészek ami fészkünk, A szívünkbe ha belenézünk, kurjantunk és fütyörészünk, ne hallja meg senki sem, hogy búg bent egy requiem. És egy este lámpa lobban, szellem-szárnyon, halk-titokban, zárt ajtókon át betoppan, szíve szirmát szórja ránk, ami édes jó anyánk. Ránk tekint virágszemével, ajka szól bölcső-zenével: s mint szivárvány, úgy hull széjjel minden álarc, ámító lötty, virág és dáridó. Visszavedlünk jó gyereknek s karján bölcsős szeretetnek, mélyről, mélyről megerednek tiszta, régi könnyeink, tengermélyi gyöngyeink. O a jóság, szem-becézés, csak csicsijjáz, csókol, néz: és vad szívünkben minden vérzés, bíbor-csermely elapad, átkos ének elakad. Mosolygása édes ünnep: rávilágít minden bűnnek gyökerére: mint kitűnnek este mint a csillagok, hogyha holdjuk fölragyog. Megvigasztal, fölmagasztal, illatos lesz lámpa, asztal, megtelünk a szent malaszttal, és elalszunk édesen, csoda-csoda csendesen... Erdélyi József: Anyai szó Vertük a fecskefészkeket, az istálló eresz alatt, kínoztuk és csaptuk a földhöz a kopasz fecskefiakat. Nem hatottak meg a kifosztott madarak sikongásai, - játszottunk... Van-e különb játék, mint életekkel játszani?... Egy kisfecskét én hazavittem, hogy anyámnak megmutatom – A szívemet cseréltem el azon a végzetes napon, az én ártatlanul kegyetlen, öldöklő gyermekszívemet... Anyám is jobban tette volna, ha nem szült volna engemet! Nem bántott, csak azt mondta, hogy a fecske Isten madara, s aki bántja, azt megveri az Isten tüzes ostora. Azt kérdezte: hogy esne nékem, ha megfogna egy óriás, s kitépné a két kezemet, mikor nem is volnék hibás?... Tanyasi játszótársaimnak elmondtam: mit mondott anyám, de félrelöktek. Nem fogott rajtuk a jámbor tudomány. Magam is maradtam, kis tudós, egy játékommal kevesebb, két kezem tisztább, mint a másé, de a két szemem könnyesebb... Miért is tanított jóra, szépre? Miért nem mondta, hogy öld, csak öld, ne sajnáld a kicsit, a gyengét, mert az erőseké s Föld, kiknek szívében nincs bűnbánat, se irgalom, se kegyelem!... Fegyverrel bírják a világot, és énnekem nincs fegyverem. Nincs fegyverem más, csak a szó, és nem hallgat rám a világ, nem hallja meg, hogy sikoltoznak fiaik után az anyák. Nem hallja, hogy siratja rablott szerelmes a szerelmesét, - egy neveletlen, óriás, vad gyermek az emberiség. Ki fékezi meg ezt a játszó, gyilkos óriásgyermeket? Ki fogja égi tudományra a durva népvezéreket? – Anyai szó! Angyali szózat, isteni fegyver, tüzesen szállj szívről szívre, szájról szájra, se is némulj el sohasem!... Áldás Ahány virágszál van Ott künn a határban, Ahány fényes csillag Nyári éjszakában, Oly sok évig éljen Anyám boldogságban. Ahány madár dalol A virágos réten, Ahány jó ember van Széles e világon Édes jó anyámra Annyi áldás szálljon. Takács Irén: Az édesanya Ha beteg vagy, fáradt, És ha gyötör a bánat, Betakar, vigasztal, Megveti az ágyad. Szeresd ezért nagyon Az édesanyádat! Sokszor bizony rossz vagy, Talán nem is láttad Mikor a két szemén Könnyek vontak fátylat. Tiszteld ezért nagyon Az édesanyádat! Ő mindig gondol rád, Megvarrja a ruhád, Egész nap dolgozik, Késő estig fárad. Tiszteld, szeresd ezért Az édesanyádat! Gondolj mindig arra, Hogy a legdrágábbat Addig kell szeretni, Míg melletted állhat. Tiszteld, szeresd ezért Az édesanyádat! Gyermeki köszöntő A hóvirág fehér csillag, Vele a tavasz kacsingat, Kék csillag az ibolya, O a tavasz mosolya. Ahány virág van a réten, Számlálj te is annyit évben, S mint a virág maradj vidám És fiatal, édesanyám! Állj meg vándor! Légy akárhol, Tartsál velünk, Anyákat köszöntjük Életükre áldást kérünk, Kiket úgy szeretünk. Isten adjon minden jót, Meghallgatva a gyermeki szót: Éltesse az anyákat, Fogadják a hálánkat. Szeresd édesanyádat O az, aki halkan Bölcsőd fölé hajol, O az, aki neked Altató dalt dalol. Megmosdat, megfürdet, Megfésül szépen, Tündér mesét mond Lágy téli estéken. Amikor beteg vagy O az, aki ápol, Két szemében mennyi Aggódás, gond lángol. O az, aki mindig Imádkozik, érted Nincs, óh nincs határa Nagy szeretetének. Tele van a lelke Érted égő fénnyel, Ne bántsd meg őt soha Engedetlenséggel. Az anya Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna, Belőle nőtt testünk acélos izma. Hiába félénk, reszkető a lelke, A pompás lángot belénk o lehelte. O is volt láng, kerengő víg madárka, Ábrándmezőket dallal o is járta. S talán csöndes estén szívedbe dobban, Hogy arany faja lángolt víg dalokban. Hiába félénk, reszkető már lelke, Költőbe, szentbe, hősbe, új emberbe, A pompás, gazdag lelket o lehelte. Az anya Hiába gyönge, fáradt asszony, vézna, Belőle nőtt testünk acélos izma. Hiába félénk, reszkető a lelke, A pompás lángot belénk o lehelte. O is volt láng, kerengő víg madárka, Ábrándmezőket dallal o is járta. S talán csöndes estén szívedbe dobban, Hogy arany faja lángolt víg dalokban. Hiába félénk, reszkető már lelke, Költőbe, szentbe, hősbe, új emberbe, A pompás, gazdag lelket o lehelte. Ima Édes jó Istenem Hallgasd meg imámat, Áldd meg minden jóval Édes jó anyámat. Áldó két kezedet Tartsad mindig rajta, Mosolyogj, rá szeretetet Ne legyen bús napja. Egy szívem van… Ha száz szívem volna: Mind érted dobogna, Szelíd arcod mind a százban Napfényként ragyogna. Áldjon meg az Isten Jártadban, keltedben. Hová nézel a virág is Ott nyíljék legszebben. Nincs több, csak egy szívem, Csak egyetlen egy van: Ám, de százzal sem tudnálak Szeretni már jobban. A te neved zengi Minden dobogása… Szálljon reád édesanyám Az Isten áldása! Nagy Ferenc: Édesanyám Van egy szó, van egy név ezen a világon, Melegebb, színesebb, mint száz édes álom. Csupa virágból van, merő napsugárból.. Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól. Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja, Örömében sir az, aki e szót hallja. Ártatlan kisgyermek, csöppgügyögő hangja, Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya. A amikor a szíved már utolsót dobban, Ez az elhaló szó az ajkadon ott van. Mehetsz messze földre, véres harcterekre, Ez a szó megtanít igaz szeretetre. Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld, Hogyha elrebeged, már ez is imádság. És ha elébed jön könnyes szemű árva, E szóra felpattan szíved titkos zárja. Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név, Királynak, koldusnak menedék, biztos rév. Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok, Ha keblére borulsz, és el kinek mondod? S ha szomorú fejfán olvasod e nevet, Virágos sírdombon a könnyed megered. Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom, Nekem a legdrágább ezen a világon. Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám, Amikor kimondom: anyám, édesanyám. Ágh István: Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgó virág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől napnyugtáig ragyogtál. Isten éltessen mindenkit,kinek "neve" édesanya!!!