Látogatás a börtönben. Már a délelőtt lázas készülődéssel kezdődött. A Kozma utcai börtönbe indultunk, önként vonultunk be, persze csak egy látogatás erejéig. Gyülekezetünk asszonyai házi készítésű süteményekkel kedveskedtek a világtól elzárt foglyok felé. Számtalan formájú, alakú, és jobbnál jobb ízű pogácsákat, édes-, sós-, teasüteményeket vittünk magunkkal.

Gyermekeink, unokáink plüss figurákat adtak, hogy a börtönlakók saját gyermekeiket meg tudják lepni egy kis ajándékkal. Vártuk vidékről érkező érkező kedves testvéreinket, akik a dicsőítés nemes feladatát vállalták magukra. A börtönbe érve  5 fős csoportokba rendezve léphettünk be ebbe a zárt világba. Személyi igazolvány ellenőrzés, detektoros vizsgálat után megérkezett a fegyveres őr, aki felvezetett minket a kultúrterembe. A könyvtáros akinek már csak 2 évet kell  letöltenie, örömmel és ismerősként üdvözölt minket. Elmondta, hogy karácsonyi látogatásunk videó felvételét közkívánatra többször is műsorra kellett tűznie, és a bentlakók nagyon várják érkezésünket. Verpeléti testvéreink a technikai felszerelések beállítása után rögtön megkezdték a dicsőítést, melyet "vendégeink" tapssal jutalmaztak. Következett a bizonyságtétel. A halkan kezdett beszámolót " a légy zümmögését is hallva" figyelték az emberek. Figyelték, mert  az a személy, aki elmesélte találkozását az Úrral, igen hosszú börtönbüntetését töltve ismerte fel , hogy  őt, bűnös embert,  Isten szereti, és tervei vannak vele.

Isten akkor szólította meg amikor már lemondott az életről, mert kilátástalannak  és értelmetlennek, céltalannak érezte helyzetét. Elfogadta  Isten felajánlott kegyelmét  aki megmutatta neki a szabadulás útját, és ő Jézus mellett döntött. Elmesélte, hogy ezt követően milyen változások történtek életében: életfogytiglani büntetése ellenére most már szabad emberként áll előttük. Szerető felesége, gyermekei és unokái veszik körül. Isten családjához tartozik, testvéreket kapott a gyülekezetben,  van munkája,dolgozik, megbecsülik, tisztelik és most  boldog ember. Mindezt Jézus megbocsájtó kegyelmének köszönheti. Kérte őket, vizsgálják meg lelkiismeretüket. Bezárt szívük kilincsét lenyomva tárják ki szívük ajtaját Jézus előtt, mert bűneik bocsánatára csak ez az egyetlen lehetőség. Elgondolkodó, révült, de nem rémült arcokat láttunk. Felismerték jelentőségét annak, hogy  bűnösök, családjuk elfordult tőlük - Isten mégis szereti őket ,- és lehetőséget kaptak  a szeretet, bűnbocsánat és a kegyelem megszerzéséhez. Ezt követte egy film vetítése majd szétosztottuk a magunkkal vitt süteményeket, üdítőket.Tudtunk beszélgetni ezekkel az emberekkel, akik őszintén megnyilva mondták el érzéseiket, vágyaikat.

Nekik most mi jelentettük a kapcsolatot a külvilággal. Isten élő szavát hirdetve mutattuk meg az utat Jézus elfogadása felé, reményt hozva  életük további  céltudatos folytatásához. Mindnyájan kaptak egy újságot, melyben Isten igéjével találkozhatnak naponta.

Amikor elérkezett a találkozó vége, nehezen és fájó szívvel vonultak vissza zárkájukba, de magukkal vitték a szabadság ízét.

"Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr.Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosoknak,bekötözzem a megtört szíveket,szabadulást hirdessek a foglyoknak,és szabadon bocsátást a megkötözötteknek."

(Ézsaiás 61,1) 

                                                                                    Bácsi István  (bacsipista)