Kis türelmet...
A legutóbbi börtönmissziós látogatásunkat követően Zsolt testvérünk elkészítette a Tékozló fiú színpadi változatának forgatókönyvét. A szereplők kiválasztása után mindnyájan lelkesen készültünk a próbákra. Nehéz volt egyeztetni azt az időpontot, amely mindenkinek megfelelt. Szükség volt egy dicsőítő zenekar felállására, de Isten elhárította a nehézségeket, a kapott időpontra minden összeállt.
Megérkeztek a sütemények, szebbnél szebb és csábításra késztető remekműveket tettünk a tálcákra, melyekkel, a program végeztével kínáltuk meg a jelenlévőket.
A zenekar tagjai dicsőítésükkel előkészítették, megnyitották a szíveket az evangelizációs színdarab befogadására.
Az MTV-tőll kapott korabeli ruhákban visszautaztunk kétezer évet. A fiatalabbik fiú szeretett volna kitörni a család megszokott életéből, ezért kikérte apjától a várható öröksége részét és elindult a világba szerencsét próbálni. A szerencse azonban elkerülte, a kapott pénzt elverte. Elszegényedve munkát kért, a gazda a disznók etetését bízta rá. Éhezett, nélkülözött, végül arra az elhatározásra jutott, hogy visszatér a szülői házhoz, bocsánatot kér apjától. amit megalázkodva meg is tett. Apja viszont méltósággal felemelte, visszafogadta, háborgó testvére szívét lecsillapította és ez által mindkét gyermekét Isten színe elé bocsátotta.
Az előadás végeztével Zsuzsi személyes bizonyságát mondta el arról, hogyan talált rá édesapjára, aki kisgyermek korában otthagyta őket. Elmondta miképpen támogatta és látogatta gyermekét, aki szintén fogságban volt egy ugyanilyen büntetés-végrehajtó intézetben, mennyire aggódott érte, amikor nem kapott hírt felőle. Emlékeztette a foglyokat, hogy értük is aggódik valaki, szülők, feleségek, barátnők, testvérek, akiknek hiányoznak. És aggódik értük Isten, aki szemében mindnyájan értékesek és alig várja, hogy megtérjenek vagy visszatérjenek hozzá. Elmondta, hogy gyülekezetünk testvérei, akik készítették a süteményt, nem csak az idejüket és az alapanyagokat adták hozzá, hanem beletették teljes szeretetüket is.
Zsuzsa imádkozott értük. A szívükbe hatoltak a szavak. Az embert meg lehet fosztani a szabadságától, de a szíveket nem lehet bilincsbe zárni. Ezek a kemény kinézetű fiúk az Úr üzenetét hallgatva ellágyultak, magukba mélyedtek. A mag el lett vetve.
Szeretnénk ezt a magot gondozni. Minden résztvevő kapott egy kiadványt melyekben mindennapra található egy ige, és egy jelentkezési lapot, amelyben Alfa kurzusra hívtuk meg őket. Ezeken az alkalmakon lehetőségük nyílik Jézus tanításainak megismerésére, és választ kaphatnak kérdéseikre.
Úgy jöttünk el, hogy teljesítettük azt a feladatot, amit az Úr ránk bízott. Örömmel tettük és már most várjuk a következő látogatás időpontját.
Több missziós bejegyzés olvasásához látogasd meg honlapunkat:
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!