Kis türelmet...
A gyógykezelés
Az orvos csalódottan rázta meg fejét. Betegén a javulás legkisebb jele sem látszott. Immár tíz napja, hogy az idős úr semmiféle gyógykezelésre nem reagál. Teljesen elhagyatottan feküdt a kórházi ágyon, úgy tűnt, ereje sincs már, hogy életéért küzdjön. Elfáradt, beletörődött sorsába.
A következő napon az orvos ismét megrázta a fejét, ám ezúttal az őt ért meglepetéstől. Az idős úr minden életfunkciója a normális értéket mutatta. Párnájára támaszkodva ült az ágyon, teljesen visszanyerve egészséges színét.
- Mi történt Önnel? - kérdezte az orvos. - Tegnap már teljesen feladtuk a reményt, most pedig minden tökéletesen működik. Mi történt?
Az öregúr mosolyogva bólintott:
- Igaza van, doktor úr, tegnap valami történt: meglátogatott az unokám, aki azt mondta nekem: "Ó, nagypapa, haza kell jönnöd, gyorsan, mert elromlott a biciklim".
Bruno Ferrero
Az idős emberek gyakran úgy érzik, hogy már nincs rájuk szükség. Ha környezetük nem figyel rájuk akkor lemondanak az élet örömeiről , búskomorrá, életunttá válnak.
Mindez megváltozhat amikor szeretetet, gondoskodást kapnak, éreztetik velük, hogy öregségük ellenére mégis fontosak és szükség van rájuk.
forrás: http://tanulsagos.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1193352
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó cikkek:
Unokám, Hanna
Feltétel nelküli szeretet
A VÍRUS