Tükröm mögé teszem szívem,
Körberakom rögökkel neked,
Élni, szeretni-halni mind jó.
Évek óta ott látlak a fák között,
Ki elaltattad a szunnyadó, fáradt állatot.
Szeretem, ha szeretnek nagyon,
S én szeretlek nagyon-nagyon.
Szeretem blúzod illatát,
Szeretem mosolyod, arcod minden mozdulatát.
Én szeretem szemed fényét,
Kezed tenyerét, melybe lehajtom fejem,
S magam mély álomba ringatom.
Szeretem büszke lépteidet,
Szeretem saját könnyeimet.
S majd ha egyszer megsegít az ég,
Szívem összefont koszorúval boldogságra lép.
De ceruzámat most leteszem,
Mert neked kell megnyitni szívem.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!