Ady Endre: Ne vádoljunk
 

Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...

Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.

Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyit minden bánatot...

Leolvasom sáppadt arcodról
A rád erõszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!..

Sonkol Leslie : Szeretném angyalként a világot járni

Szállnék a végtelenbe
a daloló madarakkal
a játékos napsugarak csillogásával
a lágyan simogató szelekkel

Szállnék a végtelenbe
a pillangókkal, a bogarakkal,
a tó vizének ringató hullámaival,
a felhõk szárnyalásával.

Szállnék a végtelenbe
a leszálló alkonyi pírral,
a csillagok sziporkázó fényeivel,
az ragyogó Hold ezüstjével.

Szállnék a végtelenbe
a gyertyák lobogó lángjával,
a lelkem csendes szárnyalásával,
a rólad szóló álmaimmal.

Pál Zoltán: Mondj igent

Tudnál-e csendesen hozzám bújni,
Esténként kedvesen átölelni,
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a fényt s a naplementét?

Tudnál-e esõben is nevetni,
Egy szúrós fenyõfát megölelni,
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember valós nászát?

Tudnál-e táncolni a gyönyörtõl,
Könnyezve sírni az örömtõl,
S kitárni felém a szívedet,
hogy megsimogathassam a lelkedet?

Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer majd rád talál...

Csukás István: Ülj ide mellém 

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törõdj most a kitérõkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.


Egy barát, ki tudja minden gondolatod,
mikor beszél, te figyelmesen hallgatod.
Ki minden bajban melletted áll,
s ha repülni akarsz, õ veled száll!
Figyelmeztet õrültségeidre,

s bólint egyet ballépéseidre.

 444 éve történt elhunyt Michelangelo Buonarroti

Vasárnap voltak nálam a fiamék az unokákkal és az én 5 éves Bálint unokám egy

nagyon szép csomagot adott át nekem, hogy ...: - ezt neked készítettem.

Kibontottam és egy nagyon kis aranyos sógyurmából készült málnatorta volt,

mindenféle diszítéssel.

Kérdeztem ezt most miért kaptam,  hiszen nincs se névnapom, se szülinapom?

A válasz teljesen természetesen a következõ volt: -  hát miért, miért, mert szeretlek!

- nézett rám nagy csodálkozó szemekkel, majd a nyakamba csimpaszkodott és egy

nagy puszit is kaptam.