Csukás István: Ülj ide mellém 

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.

Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.


Egy barát, ki tudja minden gondolatod,
mikor beszél, te figyelmesen hallgatod.
Ki minden bajban melletted áll,
s ha repülni akarsz, ő veled száll!
Figyelmeztet őrültségeidre,

s bólint egyet ballépéseidre.
Mindig veled van ha sírsz,
s ha véletlenül tév útra térsz.
Testvéreként nagyon szeret,
ő az, kiben bízni lehet.