Virágnyelv

Nem minden férfi meri, vagy tudja szemtől szembe elmondani érzelmeit. Ilyenkor nem árt, ha az ember lánya tisztában van a szavak nélküli kommunikáció legfőbb szabályaival, képes a ki nem mondott gondolatok között olvasni.

Nőnapon pedig legalább középfokú nyelvvizsgával kell rendelkezni virágnyelvből ahhoz, hogy megértsük mit is akar közölni velünk - még ha esetenként nem is tud róla - a velünk szemben álló, kezében virágot tartó, erősebbik nem jeles képviselője.

Azt ugyanis bizonyára mindenki tudja, hogy a vörös rózsa a szerelem legszebb szószólója, hogy a liliom az ártatlanságot jelképezi, vagy a nefelejcs a hűség, az el nem felejtés virágba borult szimbóluma. De azt már biztos kevesebben sejtik, hogy egy csokornyi árvácska az irántunk táplált barátságról, a hóvirág pedig - amellett, hogy a törvényben előírtak
tiszteletben nem tartásáról - a hűségről tanúskodik.

Hát lássunk néhányat a virágnyelv szótárából, hogy könnyedebben megfejthessük a velünk szemben álló, másik bolygóról érkező férfi gondolatait.

Az árvácska a barátságot,
a bazsarózsa a múló örömöt,
a búzavirág a reménykedést,
a jázmin dicséretet,
a liliom ártatlanságot,
a nárcisz hiúságot,
a napsugár üdvözletét,
az orgona a hit kérését,
a rozmaring az örök hűséget jelképezi.

A vörös rózsa a szerelmet szimbolizálja,
a sárga tulipánok a reménytelen szerelmet fejezik ki,
a vörös szegfű csodálatot jelent,
a liliom az ártatlanság mellett a szerelmet, jelképezi, bizonyítva egyben azt is, hogy komolyak az illető szándékai.

A rózsához pedig íme egy kis színkód:
a vörös és fehér együtt az egységet jelenti,
a fehér rózsa a tisztaságot jelképezi,
a rózsaszín a boldogságot,
a narancssárga a vágyat,
a sárga rózsa pedig ma már a barátságot és az örömöt fejezi ki.
A kék, lila és fekete rózsa pedig a teljes ízléstelenséget jelenti, legalábbis e sorok írója szerint.

Tehát hölgyeim (és uraim) olvassunk a jelekből és tanuljuk meg megérteni, beszélni a virágnyelvet. De azért arról se feledkezzünk meg, hogy nem mindenki beszéli e botanikus nyelvjárást, így ne haragudjunk meg, ha olyan virágot kapunk ajándékba, amelynek jelentéséről az átadójának még csak sejtelme sem volt. Hiszen egyvalami biztosan közös bennünk - akár kapjuk, akár adjuk -, a rájuk aggatott jelentésüktől függetlenül szeretjük a virágokat, és ugye, aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.