Van egy elméletem, mely szerint az élet értelme a fejlõdés. Mivel fejlõdni, pozitívan változni többnyire erõs élmények hatására lehet, ezért mindig azokat a helyzeteket kell keresni, amitõl félünk, amit nem merünk.

A kihívásokat kell keresni, hogy legyőzzük önmagunkat, mert ez a legnehezebb. A jó, kellemes élmények csak ellágyítják, lustává teszik az embert... Most, hogy leírom ezeket, annyira nevetségesnek érzem magam. Hagyjuk. Mit akarok egyáltalán? Azt, hogy megcáfolj, vagy azt, hogy valaki azt mondja, ez nem is hülyeség? Inkább azt, hogy valaki megértsen! Próbálok őszintén mindig azt tenni, amit gondolok, de valahogy sosem úgy alakul, ahogy szeretném. Tenni szeretnék valamit, de nem tudok még. Szeretni szeretnék, de nem hagyják. Nem látok olyan hosszú távú célt magam előtt, amiről ne tudnám bebizonyítani, hogy fölösleges. Csak a fejlődés marad. Magamnak.

Te hogy tudod mindezt lekezelni magadban?