A SZÍVRŐL

MÁRAI SÁNDOR
(füves könyv 2)

A szívről

De amíg azt hiszed, hogy dobog valahol egy szív, mely érted dobog, bocsáss meg az embereknek. Egy emberi szív, mely önzetlenül érez irányodban, elég, hogy megbocsáss mindazoknak, kiknek önző és komisz szívét megismerted; elég, hogy megbocsáss az emberek összességének. Nem kell sok ahhoz, hogy e reménytelenség közepette megengeszteljenek.

Néha túl sok az élet

Néha túl sok az élet

túl sok a könyörgés

a kimondott szavak

a hasztalan beszéd

néha jó lenne megpihenni

valaki karjában csendben lenni

valaki illatán elbódulni

mákonyos örök álomban

valakit megtalálni

s többet fel sem ébredni

mert minek?

a további szavaknak

a további hazugságoknak

ígéreteknek

fogadkozásoknak

melyeket úgy sem tartok be

mert nem lehet betartani őket.

MOSOLYOM ÉS KÖNNYEM,
EGY IGAZ REMÉNY,SZAVAINK,S AZ ÉRTELMÜK
NÉHA KEGYETLENÜL KEMÉNY.
BÁNAT ÉS ÁHÍTOTT ÖRÖM,
EGYÜTT A SZÍVEMBEN,
A HITÜNK SEGÍT,
S EGY HALK FOHÁSZ MI RENDBEN,
MA EZ CSAK EGY REMÉNYSUGÁR,
DE HOLNAP,TUDOM AZ ÉLET,
A JÖVŐ ZENÉJE LESZ,
S EGY ÚJABB ÍGÉRET.
TAVASZT HOZÓ SZIKRA,
EGY MÚLANDÓ ROSSZ ÁLOM,
NINCS MÁS A FÖLDÖN,
AMIRE MOST VÁGYOM........................