Enduro: jól ismert kifejezés. Hard enduro: egy jóval embert próbálóbb verseny, mint az enduro, de ugyanolyan motorokkal. A hard enduro rally pedig több napos, embert-gépet próbáló, a végleteket feszegető verseny, hosszabb-rövidebb "pihenő szakaszokkal" a "specialitások" között.

Ez mindent elárul a Reb Bull Romaniacsról, melyet négy évvel ezelőtt rendeztek meg először a többszörös snowboard bajnok és endurós Martin Freinademetz bábáskodása alatt. Az alapötlet Sibiu-ban fogant meg, s a rendezvény a tavalyi bukaresti helyszínről, idén újra visszaköltözött ebbe az Erdélyi kis városkába, mely 2007-ben az Európa kulturális fővárosa címet viseli.

A rendezvényt idén június 17-21. között tartották, több mint 150 versenyző részvételével a világ minden tájáról. A három kategóriában különböző szabályok szerint könnyítettek a versenyzők dolgán; a hobby kategóriában 2-3 versenyző, a középkategóriában 2, a profik között pedig egyetlen kemény legény tisztje volt állni a sarat. A hobby kategória pályája rövid volt, de a felsőbb kategóriákban nem voltak kegyesek a szervezők, hosszú és kemény menetet szántak a versenyzőknek. Az élbolyban olyan hírességek is ott sorakoztak, mint a Dakar győztes Cyril Despres, vagy a tavalyi Romaniacs győztes Michel Geu és a jól ismert Gerhard Forster.

Ahogy ez már hagyománynak számít, a rendezvény első napja nagy bulival kezdődött a város főutcáján és a közeli helyeken. A közeli helyek valóban fontos szerepet játszottak, hiszen ami ott folyt, az maga volt az őrület! A házakban motorok, lépcsőmászás, wall-ride és szó szerint az első emeletről leugrató endurók. Mindenhol rámpák, akadályok, maga az endurós mennyország. De az egészet mégis Christian Pfeiffer, a többszörös stuntriding bajnok fűszerezte meg gyönyörű bemutatójával.

Ahogy elkezdődött az első igazi versenynap, jöttek is a gondok. Noha a napi szakaszok nem voltak hosszúak a maguk 140-180 km-ével, de annál keményebbek. A fő problémát már első nap is a navigáció jelentette, hiszen mindenki GPS alapján tájékozódott, de a pálya olyan völgykatlanokon és erdőkön haladt át, ahova a jel nem ért el, így már az első délelőtt a top 5 versenyző mindegyike eltévedt legalább egyszer, 10-20 perces kését elszenvedve. Az első nap győztese a tavalyi bajnok Michel Gau lett.

A második nap még keményebben telt, az ínyencség egy 30 méter hosszú Erzberg stílusú sziklamászás volt. A legjobb versenyzőknek 2-5 percbe telt megtenni ezt a távot, a többieknek fél órába - mármint azoknak, akik egyáltalán átjutottak ezen a szakaszon. A tavalyi középkategóriás bajnok Emanuel Gyenes idén a profik között próbált szerencsét, ám sajnos az elpártolt tőle, a nap végére lesérült a térde, a Dakar versenyző Marcel Butuza pedig komoly balesetet szenvedett.

A harmadik nap meglepően gyorsan telt el, s a versenyzők is extrém idő alatt teljesítették a távot; az első befutó azelőtt érkezett a célba, hogy a verseny szervezői felállították volna a célt, vagy akár csak a helyszínre értek volna. Világossá vált az is, hogy az élbolyban véres küzdelem zajlik majd másnap. Michel Gau átvette a vezetést Desprestől, de csupán 4 perc volt köztük a különbség, valamint két és három perc a harmadik és negyedik Forster és Chris között.

A verseny sajnos hamar eldőlt másnap, hiszen alig 15 percnyi kergetőzés után Michel Gau balesetet szenvedett és eltörte a jobb kezét. Despres a balesetet szenvedett barátjával maradt egészen addig, amíg a gyorsan mozgó mentőcsapat a helyszínre nem ért. A bajtársiasságot a zsűri is értékelte és levonták az idejéből azt a 20 percet, melyet a baleset helyszínén töltött, így megnyerte a versenyt Gerhard Forster és a harmadik helyen beérkező Chris Birch előtt.

19 professzionális versenyzőből mindössze 15 volt képes célba érni. Hogy mennyire kemény verseny volt, jól mutatja a számok törvénye is, a középkategória 32 indulójából mindössze 13 ért célba. Itt leggyorsabbnak a Moto Club Vectra csapata bizonyult az újzélandi Crafar Simonnal és a román Mirel Pandreával. A hobby kategória 24 csapatából 12 tudta teljesíteni a versenyt, s végül Ciprian Popescu és Cristinel Babes X riders csapata győzedelmeskedett. 132 rajthoz állt versenyzőből 66 ért célba, s ez a szám még kisebb lenne, ha az 5 nap alatt esett volna az eső a környéken, ahogyan várták. A legjobban talán egy hobby kategóriás versenyző felháborodott válasza illene ide végszónak, aki eltévedt és felhajtott a profik pályájára. Egy óra bolyongás után tért vissza, amikor megkérdezték tőle, miért nem ment tovább? A válasza így hangzott:

"Megőrültél? Nem akartam meghalni! Egy 30 méter magas sziklafal tetejére vezet a pálya és onnan kellett volna leugratnom!!!" .A verseny tehát évről-évre csak keményebb lesz…

Kátai Peti Magyarországot képviselte hősiesen. Helyenként olyan mély sárban motoroztak, hogy a lánckerékig elmerült a motor, ilyenkor többször is előfordult, hogy leugrott a lánca. A 4. napon motorhiba miatt kiállni kényszerült, de még ezzel a tetemes hátránnyal is 14. lett a profik között.

A verseny nehézségi szintjét jól mutatja, hogy a 132 indulóból mindössze 66 ért célba. Cyril Despres hősiesen kiállt balesetet szenvedett barátjáért és még így is nyert.