Nem sok írását ismerem Heltainak, mint pl. ezt sem. Jó, hogy közre adtad, és hogy olvashattam.

Válasz

Köszönöm Bogyóka, erre a versére nem emlékszem, viszont megpendített bennem valamit. Az én Édesapám is így ment el, 2000 nyarán este lefeküdt és többé nem ébredt fel. "Éjjel, sötétben, észrevétlen....." Előzmény: bogyo, 2007-10-04 14:59Heltai Jenő: Apám Egyszerű ember volt az apámÉs nem hagyott semmit sem rám,Se pénzt, se nevet, se tanácsot,Legyen emléke mindig áldott.Tűrte, hogy járjak szabadonSokszor de balga utamon,Örült, ha vakmerőn repültem,És nem szidott, ha tétlenül ültem.Ha ijesztett a meredek,Kezem megfogta. Szeretett.A szíve egy volt szívemmel,Mért nem lehettem olyan ember,Mint az apám? Halk, szűkszavú volt és szerény,A bánat fátyla volt szemén.Sok élőt, sok halottat gyászolt,Az élet néki pusztaság volt,Száz keserűsé pohara,Kegyetlen izzó Szahara,Örök homok, kevés oázis.Sokan bántották. Én is, más is.De sohasem panaszkodott,Férfi volt, bátor, bölcs, nyugodt.A sok bajt elviselte mégis,Mért nem tanultam meg tűrni én is,Mint apám? Mikor ideje letelt,Lázadón nem feleselt,Meghalt, mikor meghallni kellett,Senki sem állt az ágya mellett.Én istenem, ha menni kell,Add, én is így mehessek el,Éjjel, sötétben, észrevétlen,Büszkén, magamban, ahogy éltem.Mikor az élet menekül,Haljak én is egyedül,Egy vén díványra borulva,És senkire se rászorulva,Mint az apám.

Válasz

Heltai Jenő: Apám Egyszerű ember volt az apámÉs nem hagyott semmit sem rám,Se pénzt, se nevet, se tanácsot,Legyen emléke mindig áldott.Tűrte, hogy járjak szabadonSokszor de balga utamon,Örült, ha vakmerőn repültem,És nem szidott, ha tétlenül ültem.Ha ijesztett a meredek,Kezem megfogta. Szeretett.A szíve egy volt szívemmel,Mért nem lehettem olyan ember,Mint az apám? Halk, szűkszavú volt és szerény,A bánat fátyla volt szemén.Sok élőt, sok halottat gyászolt,Az élet néki pusztaság volt,Száz keserűsé pohara,Kegyetlen izzó Szahara,Örök homok, kevés oázis.Sokan bántották. Én is, más is.De sohasem panaszkodott,Férfi volt, bátor, bölcs, nyugodt.A sok bajt elviselte mégis,Mért nem tanultam meg tűrni én is,Mint apám? Mikor ideje letelt,Lázadón nem feleselt,Meghalt, mikor meghallni kellett,Senki sem állt az ágya mellett.Én istenem, ha menni kell,Add, én is így mehessek el,Éjjel, sötétben, észrevétlen,Büszkén, magamban, ahogy éltem.Mikor az élet menekül,Haljak én is egyedül,Egy vén díványra borulva,És senkire se rászorulva,Mint az apám.

Válasz

Köszönöm, ezt is ismerem, ahogy színdarabjait is. Kár, hogy az a kötet nem maradt meg, pedig nagyon sokáig ereklyeként őriztem. A másik verset is föltettem már, az is Heltai humoráról mesél... És még egy érdekesség, Heltai keresztlányával sokáig együtt dolgoztam, egy újságnál, de azt, hogy ő a keresztlánya azt csak jóval később tudtam meg...

Válasz

kEDVES ÁGNESH !eZ NAGYON SZÉP ! Örülök, hogy szép gondolatokat ébresztett5em benned.Remélem megtalálod azt a másik verset is, addigis hozok egy Heltai idézetetHeltai Jenő     Tudd meg: szabad csak az, akitSzó nem butít, fény nem vakít,Se rang, se kincs nem veszteget meg.Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,A látszatot lenézi, meg nem óvja,Nincs letagadni, titkolni valója

Válasz

Nagyon aranyos és szép vers. Márai Sándor: Ajándék "És mégis, ma is, így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja, két kézzel, a reggelt és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szempár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad, milyen gazdag vagyok, minden napszakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos ajándék. A földig hajolok, úgy köszönöm meg." 

Válasz