Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Elfelejtettem a jelszavam 

Nem vagy belépve

Ez a funkció csak regisztrált tagoknak elérhető. Csatlakozz most a Networkhöz vagy ha már tag vagy, lépj be itt:

24 év házasság után a volt férjem egy szál semmivel pénz nélkül kidobott, és elvált tőlem.

Megismertük egymást egy szeretetreméltó, kedves és mindenben segitőkész férfival.

2008. novemberében megkérte a kezem a szüleimtől. Neki ez az első házassága.

A szüleim áldásukat adták rá, és úgy nézett ki, örülnek neki, hogy egy jóravaló férfival hozott össze a sors, de ezt a hugomnak is elmondták.


Elterveztük az esküvőt, ami 2009. május 23-án lesz, a IX.ker. Bakáts téri Házasságkötőterembe.

Elvittük a meghivót a szüleimnek, de egy mosoly, egy gratuláció sem hagyta el az ajkukat. Apu kérdezte meg, hogy jól meggondoltam-e. Mondtam neki, hogy igen.


Anyu még megkérdezte, hogy ugye a lakásban nem lehet dohányozni, mert nem szereti a füstöt, -ott lesz az esküvő után egy kis parti-. Közöltem, hogy csak az erkélyen lehet dohányozni, ennek nagyon örült.


Aztán mikor újra mentünk, a meghivót már nem láttam a polcon ahová tették.


Még szerencse, hogy május 19-én felhivtam őket telefonon, apu vette fel. Kérdeztem, hogy hogy vannak, mert betegeskednek, anyunak fájnak a lábai -nekem is érbetegségem van és nagyon fájnak a lábaim-, majd megkérdeztem, hogy tőlük jönnek-e a házasságkötőterembe, vagy oldjuk meg, és vigyük őket.


Apu közölte velem, hogy egyáltalán nem jönnek el az esküvőre, előszőr is mert anyunak nagyon fáj a lába, -mondtam, megoldható-, másodszoris meg már volt egy esküvőm.

Zokogtam a telefonba, és mondtam neki, hogy mit számit hanyadik esküvő, nem azért hivtam meg őket, hogy adjanak bármit is, hanem mert a szüleim, és szeretnénk ha ott lennének, a párom szülei sajnos már nem élnek, de erre csak azt hajtogatta, hogy nem jönnek.

Zokogva, mondtam, hogy akkor mondja meg anyunak hogy jobbulást kivánok neki, majd elköszöntem és letettem a telefont.


Kérdezem én, ha nem telefonálok, és az esküvőn tudom meg, hogy el sem jönnek, akkor mi lett volna velem?

Igy is mélyen a lelkembe martak ezzel, de azt hiszem túl leszek rajta. Azóta is megy a hasam, rosszul vagyok, kedvtelen vagyok, pedig örülnöm kéne, hisz már alig 3 nap és újra lesz egy remek férjem.


Ti mit csináltatok volna a helyemben?

Címkék: esküvő május

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Régebbi bejegyzések

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu