A bejegyzés cime takarja, hogy miről irok!

Mélyen a lelkembe vágott, ővön aluli ütésként ért és ko-t kaptam a szüleimtől.

Közölték, hogy nem jönnek el az esküvőmre, mer -szó szerint idézem- "Egy esküvőd már volt, és anyádnak különben is fáj a lába!"

Kezdek túl lenni a nagy traumán, de nem haragszom rájuk, viszont soha az életben ezt a mondatot aputól nem fogom elfelejteni!

Pedig nagyon örültek, amikor a párom megkérte a kezem, és áldásukat adták rá. Sőt azt is mondták, hogy kár, hogy nem előbb találkoztam Csabával, mert akkor nem lett volna olyan -néha- rossz dolgom, sorom, vagy mindegy mi, amin én 24 év alatt keresztül mentem a volt házasságomban. Persze voltak jó, sőt fantasztikus dolgok, élmények, de mivel a volt anyósékkal egy udvarban, de külön házban laktunk, mindig sikerült, szinte naponta megkeseritenie az életemet.

Csak ennyit akartam közölni, mert a fájdalmat jó, ha az ember kiirja magából.

Anikó