Plútót, az alvilág komor urát már az ókori görögök sem kedvelték – de legalább rendszeresen áldoztak neki. Eközben, nem csupán az iszonyattól fordították félre tekintetüket, hanem azért is, mert felismerték : emberi tudatuk számára talán megsemmisítő tapasztalás lenne túl sokat tudni az élet – halál misztériumairól.

 

 

 

 

 

Hogy manapság mennyire igyekszünk szőnyeg alá söpörni az olyan, Plútó jelképezte témákat, mint válságok, halál, felbomlás, az új létformáknak teret adó, nem egyszer gyötrelmes nagytakarítás, a lélek sötét éjszakája és ennek során feltárt belső tartalékaink, legarchaikusabb ösztöneink, túlélő készletünk, stb – mutatja az égitest kisbolygóvá történő “lefokozása “is. Az őselv valóságos mivoltán természetesen ez mit sem változtat, számunkra azonban garantálja, hogy minél inkább igyekszünk homokba dugni fejünket, annál válságosabb formában fogjuk megtapasztalni a bolygóhoz társított lelki tartalmakat és élethelyzeteket.

 

De akkor sem lesz könnyű dolgunk, ha megadva a neki kijáró tiszteletet, az önismeret őszinte igényével vesszük fel a fonalat. A Plútó természete ugyanis igen összetett, nehezen megragadható. Miközben annyira sóvárogja a biztonságot, bekebelez, nem enged el, csupa átalakulás, váratlan fordulat. Egyik pillanatban merő iszonyat, a másikban csőstül ontja ránk az áldást. A végletek egymásba aklakulnak, a legrosszabból lesz a legjobb és fordítva – de talán még ő maga sem tudná megmondani, mire készül a legközelebb.

 

Őslényeink nyomában

 

Pszichológiai szinten a Plútó személyiségünk legősibb rétegeiben működő erőket jelképezi, a kreativitás, megújulás, túlélési képesség kincses bányáját, melyek a kollektív tudattalannál, az emberiség közös tapasztalatainak varázsbarlangjánál is mélyebben honolnak. Egy, az állatokkal és növényekkel (a réges - rég kihalt fajokat, pl. az őspáfrányok és dinoszauruszok nemzetségét is beleértve) közös vegetatív alapról van szó – ha pedig fizikailag is be akarjuk határolni, valahol zsigereink mélyén, agyunk legrégibb, még a hüllőkkel is közös zugában, a limbikus rendszerben ill. a tobozmirigy tartományában kell keresgélnünk.

 

Ennek tulajdoníthatóan a plútói tartalmaik gyakran öltik magukra álmainkban hüllők, kétéltűek, sárkányok, vizes, barlangos, a Jurassic Park hangulatát idéző tájak alakját, velük kapcsolatos élményeink pedig aszerint kellemesek vagy kellemetlenek, hogy milyen kapcsolatban vagyunk az ősprincípiummal.

 

 

 

 Kép alá: egyik álombeli tanítóm és védelmezőm, a bölcs, öreg leguán. Mivel Skorpióban áll az Ascendensem,a  Plútó a születési uralkodóm

 

 

 

Plútói erőtartalékainkhoz egyébként nehéz és veszélyes hozzáférnünk. A törpe égitestben ugyanolyan hatalmas energiák lakoznak, mint az atommagban: egyaránt lehetőséget adva az elemi erejű rombolásra és a legmerészebb elképzeléseinket is felülmúló regenerációra. De miként a rádioaktív anyagok feldolgozása is csak különleges technológiával, nem szokványos feltételek között lehetséges, pszichénk plútói tartományainak feltárásához is rendhagyó körülmények szükségesek.

 

 

 

 

Plútó az egyéni horoszkópban

 

 

Bár lassú mozgású bolygóként nemzedékeken keresztül ugyanabban a jegyben tartózkodik, az az életterület, amelyen képletünkben áll, lesz az a pont ahol a legmélyebb átalakulásokat megtapasztaljuk. Itt szembesülünk legmélyebb válságainkkal és születünk újra belőlük, itt vagyunk megszállottak, próbálunk meg manipulálni vagy válunk manipuláció áldozataivá, nyúlunk alattomos módszerekhez, nem kegyelmezünk még saját magunknak sem, rendelkezünk a legnagyobb hatalommal vagy vagyunk a legtehetelenebbek, szörnyű bosszút állunk, megszállottan, halálosan szeretünk, itt érjük el legnagyobb sikereinket és itt szenvedjük el a legmegalázóbb kudarcokat, vagyunk rögeszmések vagy céltudatosak, itt vannak legnagyobb értékeink és itt kerülünk a legmélyebb válságokba, keserves harcot vívva a túlélésért.

 

 

Plútó a mundán asztrológiában

 

A mundán asztrológiában a Plútó jelentéstartalma ugyanolyan összetett, mint a személyes horoszkópban. Mikroszkópikus folyamatokkal - pl az atommagban zajló reakciók – ugyanúgy kapcsolatba hozható, mint a legszélesebb tömegekkel. Tömeg gyilkosság, tömegkatasztrófa vagy hatalmas – és nem is feltétlenül törvényes üzletek, természeti csapások és környezetvédelem, alvilági szervezetek, keresztapák, bérgyilkosok, kommandósok, légiósok, terrorizmus, vegyi fegyverek, öngyilkos merénylők vagy a szabadságért vívott gerillaharcok, polgárháborúk, pusztító világjárványok, mint az AIDS vagy csodával határos gyógyulások, gyógyszerek és terápiák, regeneráció, a jógik, harcművészetek gyakorlóinak ímmár laboratóriumi kísérletek révén is kimutatott „varázsképessége”, stb.

 

 

Félelelmmentes álcázóművészek,halált megvető fanatikusok

A Plútó hatása azért is nyugtalanító, mert valószínűleg soha nem is fogjuk tudni tökéletesen bemérni, még kevésbé uralni, hiszen ez az elv egyszerűen nem ragadható meg a többi archetípus módszereivel, azok tehetetlenek, eszköztelenek vele szemben. Elsősorban azért nem, mert a halállal járó és a halálon át ható bolygóprincípium által befolyásolt személyiségtípus sem tart a legtöbb élőlény által oly rettegett, fizikai, biológiai értelemben vett megsemmisüléstől. Ez, a háttérben való álcázás az önfeláldozásra való készséggel párosulva teljesen kiszámíthatatlanná és szinte megragadhatatlanná teszi a Plútót a többi őselv számára.

 

A fentebbiek legdestruktívabb példái azok az öngyilkos terroristák, akik ideáiknak áldozva magukat egyszerre válnak öngyilkosokká és tömeggyilkosokká vagy a rögeszméik hatására mészároló ámokfutók.

Következésképpen a plútói harcmodor sokkal áttekinthetetlenebb a Mars hatása alatt álló viszonylag kiszámítható hagyoményos katonai módszereknél. Esetükben ők maguk válnak a legjobb fegyverré, az álcázó művész Plútóval analóg módon maguk is kiválóan álcázzák magukat, szinte megfoghatatlanok, a háttérből tevékenykednek, míg színre nem lépnek, hogy ügyüknek áldozzák magukat. Ugyancsak plútói arzenálba tartoznak a vegyi fegyverek is

 

Ugyanennek a sérült plútói alkatnak az enyhébb, de még mindig köz-és önveszélyes kategóriájába tartoznak egyes hobbik (pl. az annyi áldozatot követelő közúti gyorsulás-versenyek) kedvelői, a félelmet biokémiai szinten sem ismerő pszichopaták, egészséges változataik pedig azok az életmentők, harcművészek, különböző fegyveres testületek tagjai, titkosügynökök akik az életüket kockáztatják azért, hogy a másokét megmenthessék.

 

Spirituális szinten a Plútó a titkok nyitja, az élet és halál kapuja, a karmikus asztrológia divatos irányzatai szerint egy fajta reinkarnációs pont, amin keresztül, ha sikeresen teljesítettük ránk szabott próbatételekeit, akár jelenlegi életünkben is újjászülethetünk, ha pedig nem vizsgáztunk színjelesre, egy következő testet öltéskor próbálkozhatunk újra a feladvánnyal.

 

E témakörben azonban jobb, ha megszabadulunk illúzióinktól. A new age mozgalmak öngyilkos optimizmusától megfertőzött asztrológiai irányzatok ugyanis kizárólag a princípium átalakító erejében rejlő lehetőségeket hangsúlyozzák: a halált követő újjászületést, a rombolás helyén kialakuló egészségesebb, rendeltetésüknek megfelelőbb struktúrákat. Elvileg ugyan ők is elismerik e folyamatok elkerülhetetlen velejáróinak: válság, szenvedés, lezárulás, lebomlás – létezését, de a gyakorlatban úgy tesznek, mint ha hírből se hallottak volna róluk.

 

Főnix vagy farkasember?

 

 

 

 

A történelem számtalan ellenpéldája dacára is ragaszkodnak ahhoz a tévképzethez, hogy a féreg minden esetben főnixmadárrá változik a plútói átalakulásnak köszönhetően, az ember farkasemberré alakulásának lehetősége szóba sem jöhet számukra.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Képek alá: Lehetséges plútói metamorfózisok

 

 

 

 

 

 

Egy másik szélsőséges nézet szerint a plú

tói tartalmak kizárólag a kényszeresség, testi

–lelki erőszak, megszállottság, kiszolgáltatottság és hatalmi játszmák témáival függenek össze. Jobban tesszük hát ha a görögök által Sötét Arcnak is becézett istenség nevének hallatán is fehér fényeket vizualizálunk, nehogy még a végén fel kelljen ismernünk: a bennünk lakozó sötétséget tükrözi vissza. Egyébként is, véleményük szerint semmiféle önnevelés, belső munka nem segít emberi tudatunk számára elviselhető mederben tartani az elemi erejű energetikai folyamatokat, kritikátlanul sodródnunk kell az általa jelképezett, időnként gyakran az Apokalipszis vízióit idéző tömegjelenségekkel. Legfeljebb majd, ha elmúlik a véres karnevál és levetjük egyenruháinkat, azzal mentegetőzünk: parancsra mészároltunk.

 

 

 

 

 

 

Az élet pártján

 

 

Nos, a Plútóhoz társított tömegjelenségekre, emberi energiatartományainknál nagyságrendekkel hatalmasabb erőire valóban nincs hatásunk, de az már igenis szabad akaratunkon, morális szintünkön múlik, mire használjuk a planéta által mozgósított túlélő készletünket. A kockázatok mellett ott vannak a lehetőségek is, pl. a hozzá társított radioaktív anyagokból készültek olyan atombombák is, melyek töredéke elég lenne ahhoz, hogy bolygónk nyomtalanul kiradírozódjon a világegyetemből, de. hatalmas térségek energiaéllátását megoldó nukleáris erőművek is.

 

Hasonlóképpen, egy tömegmészárlást túl lehet élni úgy is, hogy az ember csatlakozik a haláltáborok pusztító gépezetét működtető személyzethez, sőt, mint a közelebbi múlt délszláv háborúi, ruandai mészárlásai mutatják, nem éri be a tömegsírokkal, hanem előtte még tömegesen meg is kell kínoznia áldozatait. Dönthet azonban úgy is, hogy remegő térdekkel, halandóságának, sebezhetőségének tudatában önként átkel a halálzónán, hogy megmenthesse saját és /vagy egy nagyobb közösség értékeit, esetleg környezetvédő, terapeuta, életvezetési tanácsadó, orvos, különleges életmentő vagy katasztrófa-elhárító alakulatok tagjaként áldoz az alvilági istenségnek..

 

Bármennyire kegyetlen kiképzőtiszt (kommandósok, speciális alakulatok tagjainak, ill. ezek oktatói képletében pl. a bolygó kiemelkedő szerepet játszik akárcsak a vele még kapcsolatba hozható Skorpió jegy és a 8. ház) képében hajszolt is végig megpróbáltatásaink labirintusán ez az állítólag életellenes princípium, hosszú távon mégiscsak azt díjazza, ha az élet pártjára állunk. Hiszen, már a görögök is úgy tudták, hogy Hádész és Dionüszosz (a bor, életöröm, megújuló élet, termékenység istene) valójában egy.

 

A naprendszer leglassúbb tagjaként (egyetlen plútói év kb. 240 földi esztendőnek felel meg) nekünk is hatalmas játékteret hagy, „megengedve”, sőt látszólag bátorítva az olyan nem egészen szalonképes plútói módszerek alkalmazását, mint a zsarolás, testi –lelki erőszak, kegyetlenkedés, öncélú pusztítás, övön aluli, de annál hatékonyabb stratégiák, stb. A folyamat végén azonban a módszerek alkalmazóik ellen fordulnak, akkor is, ha látszólag következmények nélkül úszták meg: Mint egy fajta kozmikus Hannibal Lecter, a jó öreg Plútó is benyújthatja a számlát látványos önsorsrontás, rákos vagy pszichés betegségek bizonyos esetei, társadalmi vagy magánéletbeli elidegenedés és még ezernyi más, személyre szabott „tiszteletdíj” formájában.

 

 

 

Hádész és Perszephoné

 

Démétér termékenység istennő bájos, fiatal lánya még eladó sorban is olyan elválaszthatatlan volt mamájától, ami még isteni kérőinek is kedvét szegte. Hádészt, a körmönfont megoldások mesterét azonban nem lehetett holmi anyós trükkökkel elbátortalanítani. Egyenesen Zeuszhoz, Koré apjához fordult, aki ha idegenkedett is testvérbátyja komor birodalmától, annál jobban tisztelte annak vagyoni helyzetét. (A rómaiak nem véletlenül nevezték Pluton-nak,” a gazdagnak” az alvilág istenét. Az elhunytak lelkein meg az olyan hátborzongató lényeken kívül, mint a kilenc fejű Kerberosz kutya, a birodalom lakóinak megvesztegethetetlen őre, a föld mélyének valamennyi kincsét is magáénak mondhatta: nemesfémeket, ásványokat és még halandók számára sok más, elképzelhetetlen csodát.

 

 

 

 

Nem volt hát egy rossz szava sem, amikor Hádész csodálatos virágot varázsolt a mezőn sétáló Koré útjába, aztán, amikor az lehajolt érte, elővágtatott fekete lovak – húzta arany hintóján és magával vitte a sikoltozó lányt. Odalent se hatotta meg Koré könyörgése: még azután sem engedte fel a felszínre, hogy erőszakkal a feleségévé tette. Lányánál már csak Demeter volt vigasztalhatatlanabb: minden élet kipusztításával fenyegető aszállyal sújtotta a Földet. Elpusztult a termés, pusztultak az emberek, ami az Olümposz lakóinak is problémákat okozott, hiszen ha kihal az emberiség, ugyan ki mutat be áldozatot az isteneknek?

 

Ezt már Zeusz sem hagyhatta annyiban: nyomást gyakorolt Hádészra, hogy szolgáltassa vissza újdonsült nejét anyósának. Amaz látszólag beleegyezett a dologba, távozása előtt azonban hét gránátalma –magot adott az időközben Koréból (Névtelen Lány, Gabonaszem) Perszephonévá (az Alvilág Úrnője) asszonykának. Amaz állítólag annyira megörült szabadulásának, hogy készséggel elfogyasztotta a magvakat. Valószínűbb azonban, hogy az otrombára sikeredett menyegzőt követően rabul ejtette férje pszichopata bája. Hiszen valóban nem mindennapi szerelem kellett ahhoz, hogy valaki még egy Demeterhez hasonló anyós ellenére is ennyire ragaszkodjon hozzá, mi több, még dacolni is merjen az isteni mamával…Bölcs teremtés lévén belátta, hogy jobb képű, társadalmilag szalonképesebb kérői bőven akadnának, de ilyen állhatatosak aligha.

 

Másfelől, miután belenyugodott családi állapotába, Hádész teljes jogú társa lett, az alvilág uralkodó nője – tehát még Zeusz, a napfényes Olümposz urának örökké felszarvazott, lejáratott feleségénél, Héránál is sokkal kedvezőbb pozícióba került. Az otthoni, mama pici lánya státuszról már nem is beszélve. Zokszó nélkül megette hát a gránátalma magokat, melyek, alvilági eledelként egyszer és mindenkorra ehhez a birodalomhoz kötötték.

Demeter legnagyobb bánatára és Hádész legnagyobb örömére nem is térhetett vissza maradéktalanul a felső világba. Az év egy harmadát továbbra is férje birodalmában tölti, ez alatt pedig Demeter isteni rosszallásában telet küld a Földre

 

 

 

 

PLÚTÓI VÁLSÁGOK – AZ ALVILÁG FOGSÁGÁBAN

 

 

Isten szándékai kifürkészhetetlenek – tartja a mondás. A láthatatlanná tevő süvegben közlekedő Hádészra ez fokozottan igaz. Az általa képviselt tartalmakkal legtöbbször eszünk ágában sincs foglalkozni, aztán, amikor lassú haladása közben képletünk fontos elemeivel is kapcsolatba kerül, akár csak Koré, mi is egy csapásra alvilági birodalmában találhatjuk magunkat.

 

Homály és tehetetlenség

 

Esetenként korábbi hibás magatartásunk miatt, máskor teljesen ártatlanul, valamilyen brutális behatás következményeként. Ez érkezhet a külvilágból – természeti katasztrófa, háború, egzisztenciális összeomlás, legszeretettebb hozzátartozónk halála, baleset, stb.formájában, vagy belsőnkből fakadóan: pl. súlyos betegség, a megszállottság különböző tudatállapotai (pl. egy romboló, de elemi erejű szerelem) és még sorolhatnánk az analógiákat.

 

Akár derült égből villámcsapásként szakadt ránk, akár hosszas előzményei voltak, most ugyanolyan tehetetlenek vagyunk, mint Perszephoné házassága első napjaiban. Csak ülünk –ülünk, totális depresszióba süppedve. Eddigi, jól bevált stratégiáink nem működnek, sőt, ami még kellemetlenebb, tökéletesen ésszerűnek tűnő óvintézkedéseink is hatástalannak bizonyulnak, melyekre talán abban az esetben kerítettünk sort, ha a vész bekövetkezte nem ért bennünket váratlanul. Amikor pedig azt hisszük, ennél rosszabb már nem jöhet, kezdődik el csak igazán a haddelhadd.

 

 

Elhagytak az istenek?

Ezekben az életszakaszokban úgy érezzük magunkat, mint akit átok sújt. Úgynevezett okos ötleteink ugyanannyira, ha nem sokkal eredménytelenebbek, mint őrült húzásaink. Akárcsak a bibliai Jóbot, egyik veszteség ér a másik után, még legközelebbi hozzátartozóink, barátaink sem tudnak, vagy nem is akarnak segíteni. A lélek sötét éjszakájában az egész világ érzéketlen szenvedésünkre, kiáltó szavunk még valós életveszély esetén is süket fülekre talál. Aztán, az összeomlás végóráiban ott állunk eszköztelenül, vagy legjobb esetben is csak egy furkósbottal felfegyverkezve egy T – Rex kaliberű támadóval szemben.

 

Egyéni túlélő készletek

Azaz mégsem egészen így van. Ha a külvilágból nem is kapunk segítséget, saját magunkra támaszkodva mégis sikerülhet a lehetetlen. Ez a stratégia már mitológiai elődeink esetén is működött: a pöttöm Dávid egy parittyával győzte le Góliátot az óriást, Odüsszeusz is megmenekült a hatalmas Küklopsztól, ha pedig túlságosan távolinak találjuk az ókori történeteket, a plútói fordulatokban bővelkedő Csillagok háborújából is meríthetünk néhány túlélési trükköt. (A kis Anakin Skywalker fogatversenye a Baljós Árnyakban, a gladiátorharc a Klónok támadásában, a Halálcsillag megsemmisítése a legkezdetlegesebb eszközökkel, Luke harca a Jedi visszatér-ben a Rankorral, stb.)

 

Az Erő velünk van

 

 

 

Oké , oké de velük ott volt az Erő – akadékoskodhatnak azok akik kételyeket táplálnak a Star Wars galaxissal szemben. Ha mocsárba ragadt vadászgépeket nem is sikerül felszínre varázsolnunk, a mi pszichés tartalékaink is okozhatnak azért olyan meglepetéseket, amelyek Yoda mesternek is becsületére válnának. Van amikor csakis ez ment meg a biztos haláltól. „Utólag nem tudom, hogy voltam rá képes…” „Úgy éreztem, zsigereim beszélnek hozzám, füle van a bőrömnek, egy, a javamat akaró, mégis személytelen erő vezet ki a tűzvonalból” – mesélik a különböző katasztrófa helyzetek túlélői.

 

Jó kérdés azonban, hogyan használjuk varázserőnket ha végre kikeveredünk a válság övezetből. A harcművészetekben a köldökünk fölött 2-3 cm re elhelyezkedő tantien az az energiaközpont, ahonnan ezek az energiák felszabadíthatók. Nagy megrázkódtatások, életveszély hatására ez spontánul is bekövetkezhet, csodával határos módon megmenekülünk, de utána akár hosszú – hosszú évekre is kiéghetnek biztosítékaink.

Más esetekben, főleg ha mi magunk is együttműködünk a plútói folyamatokkal, „az Erő mindig velünk marad”. Pl. azért, mert sikerünkön felbuzdulva, ímmár jóval békésebb körülmények között hozzálátunk valamilyen, plútói eszköztárunkat folyamatosan kézügyben tartó módszer elsajátításához. Valamilyen karakterünkre szabott harcművészeti irányzat, jóga, indiai tánc, meditációs gyakorlat mind-mind megfelel a célnak, ha rendszeresen, napi szinten végezzük.

 

Az agyalás nem elég

 

Bármelyik módszert válasszuk is, tudnunk kell, pusztán intellektuális eszközökkel nem juthatunk el egy plútói konfliktus megoldásáig. Ehhez testi, lelki, érzelmi, energetikai szinteken is a probléma gyökeréig kell hatolnunk. Elméleti felismeréseink csupán első lépések az úton melyeket gyakorlati lépéseknek kell követniük. Talán egész életvitelünket gyökeresen meg kell változtatnuk, teljes erőbedobással dolgozva a megoldáson.

 

Akadályverseny hitelesebb önmagunk felé

 

Korántsem biztos, sőt biztos nem fogunk azonnali sikereket elérni. Egy- egy rázósabb Plútó tranzit (a bolygó átvonulása képletünk jelentős pontjai felett) idején az élet arra a típusú rémálomra emlékeztet, amikor minden erőnkkel menekülnénk üldözőnk elől, de lábaink ólomsúllyal botladoznak. Kozmikus kiképzőtisztünk ilyenkor állhatatosságunkat teszi próbára, és nem is hagy békén mindaddig, míg ki nem kötünk valami hosszú távú, értelmes cél mellett. A hosszú, akár több éves vajúdást követően azonban akár egyetlen pillanat alatt is újjászülethetünk..

 

Megváltásunk útjának nem kell feltétlenül egyeznie a társadalmi elvárásokkal. Van, amikor homlokegyenest különbözik tőlük. Az esetenként igen szertartásos, körülményeskedő Plútó tesz a konvenciókra. Ha nem szolgálják fejlődésünket, nem állnak összhangban valódi lényegünkkel, rendeltetésünkkel, elégeti társadalmi maszkjainkat.

 

Szembenézni a halállal

 

Mivel a Holtak Birodalmának urával akad dolgunk, a plútói helyzetekben elkerülhetetlenül meg kell tapasztalnunk a halált. Ritka, szerencsés esetekben csak átvitt értelemben: végleges búcsút véve korábbi identitásunktól, szerepeinktől. Máskor a szó szerint is közel kerülünk hozzá, akár közeli hozzátartozó, szeretett barát távozása folytán, akár a mi életünk kerül veszélybe egy súlyos betegség, egzisztenciális összeomlás, baleset, bűncselekmény, természeti katasztrófa, háború, stb. miatt.

 

 

Tisztességes alku

 

A mítoszok tanúsága szerint Plútó kemény szívű, konnyek, szenvedés, könyörgés nem lágyítja meg. Ha valami elmúlásának visszavonhatatlanul eljött az ideje, valóban hajlíthatatlan, ha azonban, a látszólagos esélytelenség ellenére sincs még itt a vég, hajlandó tárgyalni. Ugyanazzal a mozdulattal, amivel korábbi életünk összes díszletét, kapcsolatát képes volt egyetlen pillanat alatt eltörölni, értékes adottságaink, múltunk eltűntnek hitt szereplőinek sokaságát is elővarázsolhatja, ha kiérdemeljük.

 

De ne reménykedjünk abban, hogy olcsó kis bűvészmutatványokkal, látszatmegoldással átvághatjuk. A „csere portékának” számunkra is értékesnek kell lennie, az „engesztelő gesztus” pedig tőlünk is nagy áldozatot, önfegyelmet követel. Ha erre nem vagyunk képesek, a szó fizikai értelmében is meghalhatunk, ill. elveszítjük azt az értékes kapcsolatot, pozíciót, aminek védelmében harcba lendültünk.

 

Ha a szó szoros értelmében vett halálközeli élményben volt részünk, mérhetetlen tisztelet tölt el az élet mindennemű formája iránt. Ilyenkor csak abban az esetben jöhetünk vissza, ha valami konkrét feladatot vállalunk, amivel tágabb környezetünk fejlődéséért is teszünk valamit (a Plútó individualista, egyszersmind a tömegmozgalmak, tömegeket érintő hatások bolygója is).

 

A sámánista hagyományokban pl. a beteg vagy haldokló lelkét visszahozó szent embernek pl. nyomós érveket kell felsorakoztatnia az alsó világ urának (burját – mongol hagyományban pl. Erlig Kánnak), miért is lenne még egyelőre jobb helyen védence az emberek között. Emellett a halandók számára is értékes áldozati ajándékokkal sem szabad fukarkodnia, a sikeres visszatérés után pedig ügyfelének de olykor neki, sőt az egész településnek is komoly változtatásokat kell eszközölniük. Továbbítaniuk kell pl. a holtak kívánságait, intéseit az élő hozzátartozók számára, valamilyen szolgálatot kell tenniük, áldozatot kell bemutatniuk vagy más, az egész közösség javára váló feladatot kell teljesíteniük.

 

 

Kincseink a felszínre kerülnek

 

Ami nem öl meg, megerősít - tartja a mondás, és csakugyan, mihelyt kipihentük túlvilágjárásunk viszontagságait, telítődünk életerővel. Rég elfelejtettnek hitt képességeink éledhetnek újra (nem kell feltétlenül kanálgörbítésre gondolni, gyakran olyan egyszerű adottságokról van szó, mint egy gyerekkorban elsorvasztott művészi adottság, előadói, irodalmi véna újraéledése, stb) vagy olyan készségeket fejlesztünk ki, melyek létezésének nem is voltunk tudatában – különben túl sem élhettük volna a próbatételeket. ”Nem is tudtam, hogy én ezt tudom” – hüledezünk magunk is meglepődve teljesítményünkön.

 

Mélyebb önismeret, több önállóság, rettenthetelen bátorság

 

Ha addig nyúlszívűek voltunk is, akik sem a saját sem a mások érdekeiért nem voltunk képesek kiállni, a velünk történtek sikeres átvészelése után nem kiskorsíthatjuk újra magunkat. A Mars magasabb oktávjaként a Plútó a harci szellem, önvédelem, túlélési ösztön, asszertivitás kifinomultabb, mélyebb szintjeit képviseli.

 

A Mars egyszerűen vakmerő, a kaland kedvéért is szívesen virtuskodik, erejét fitogtatja, gyakran anélkül is felveszi a kesztyűt, hogy tisztában lenne az erőviszonyokkal. Lendülete, életereje, kezdeményezőkészsége számos nehézségen átlendíti, de az elhamarkodottság, rossz időzítés, tartalékainak idő előtti kimerítése gyakran okozza vesztét.

 

A Plútó nem pufogtatja el idő előtt munícióját. Hosszan tartó hadjáratokban is képes helyt állni, nem csupán mások, hanem saját sebezhető pontjaival is tisztában van. Ha szembesültünk legmélyebb félelmeinkkel, túl vagyunk legszörnyűbb tapasztalatainkon, csodával határos módon életben maradtunk, már nem lesz olyan könnyű bennünket megríkatni

 

A gránátalma lakoma után…

 

Ne feledjük, ha már ettünk az alvilág lakóinak eledeléből, nem tehetünk úgy, mint annak előtte. Egy- egy plútói élmény hatására akár el is idegenedhetünk környezetünktől, bizonyos értelemben társadalmon kívülivé válunk. Nem kell köztörvényes bűnözők lennünk ahhoz, hogy túlélésünk érdekében áthágjunk bizonyos normákat. Vannak, akiknek háborús élményeik, egy baleset, vagy természeti katasztrófa során átéltek akár végérvényesen is megzavarhatják elméjüket, de társadalmilag teljesen szalonképes díszletek mögött is szerezhetünk olyan tapasztalatokat, melyek feldolgozása csak a nagy átlag által normálisnak tartott tudatállapotok meghaladásával lehetséges. Egyszerűbben fogalmazva: valamilyen értelemben elveszítjük ártatlanságunkat. Tapasztalatainkban talán nincs is semmi titkolni való,mégis kénytelenek vagyunk magunkban tartani őket, mert hiába is mesélnénk el azoknak az ismerőseinknek, akik még fogalmi szinten sem ismerik alvilág járásunk tartományait.

 

Máskor a tudattalanunk működéséről szerzett élmények egy életre szavunkat szegik. A beavatottakhoz hasonlóan mi is érezzük, gondosan meg kell őriznünk titkunkat, mert csak ily módon újíthat meg bennünket, akár legnehezebb perceinkben is isteni ereje. És ha nem is vagyunk jártasak a mitológiában, tehát soha nem hallottunk arról, hogy a misztériumok kifecsegése az istenek azonnali bosszúját vonja maga után, ösztönösen érezzük: akár személyiségünk totális felbomlásával is fizethetünk szószátyárkodásunkért. Talán ezért olyan szűkszavú maga a mitológiai Plútó is.

 

 

 

 

 

Kép alá: Egy 2007-es álmom "átdolgozott " egy klasszikus Plútó- ábrázolást, és néhány Tarot- motívumot. Az eredmény ez a különös, ám akkori életszakaszom szempontjából nagyon hasznos kép.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiss Kati

 

www.astroconsult.hu