Tudom az élet míly gonosz tud lenni

Hisz kit szeretsz,tőle távol kell lenni.

Távol attól,kit igazán szeretünk,

Távol,kinek hangjára rezzenünk!

Most értem,hogy mit érzek igazán,

Hiányod megszokni nem tudom soha tán.

Hiányzol szívemnek,testemnek,lelkemnek,

Mert tiszta szívemből,igazán szeretlek!

Hiányzik szemed gyönyörű ragyogása,

Hiányzik barna szempár,csillogó pillantása.

Hiányzik kezed,mely kezemet fogja,

Hiányzik ajkad,mely nevemet mondja.

Hiányzik csókjaid édes íze,

Hiányzik arcod lágy érintése.

Hiányzik a hely,ahol boldogok voltunk,

Hiányzik a pad,ahol ültünk,és gondolkodtunk.

Hiányzik a séta Veled,kéz a kézben,

Hiányzik a hold,csillogó tó vizében.

Hiányzik minden,mi Te voltál,

Hiányzik szerelmed,hisz szívemhez szóltál!

Hiányod,tudom megszokni nem fogom,

Várom a percet,hogy öleljen két karom.

Várni foglak,míg világ a világ,

Még nyílik szívedben a szerelem virág...

Köszönöm Neked,hogy vagy nekem,

Köszönöm,hogy újra létezem!

Köszönök minden szépet mit adtál,

Köszönöm sors,hogy minket összehoztál!

Szerelmem kísérjen mindíg utadon,

Boldogság legyen örökké arcodon.

Boldog vagyok,ha látom szíved örömét,

Szeretlek,és szeretni is foglak,Ne feledd:

ÖRÖKKÉ!!!