Gyöngybe vájt kelyhekből iszom

Sosem párolt italt,

Rajna minden borkádja sem

Csordít ily alkoholt.



A szél az, mely fejembe szállt,

A harmat részegít,

Olvadt kékség kocsmáiban

Tántorgok nyáron át.



Már kidobja a beszeszelt

Méhet a liliom,

A lepke is torkig nyakalt,

De én még, még iszom!



Szeráfok hósipkája int

S ablakban mind a szent,

Hogy lássák a kis korhelyt

A Napnak dőlni lent.

E.Dickinson"

Válasz