Kis türelmet...
Kis türelmet...
| Árulás / Saját vers / |
2009-12-08 13:41:04 Kedd |
| Árulás / Saját vers / Mint üveggömbben az imitált hópelyhek ha felrázom Úgy villannak fel bennem az emlékek, ami ma már rémálom. Felsuhan egy arc, egy mosolygó kedves ember képe Akit valaha szerettem, azt hittem ő a másik énem. Küzdök az emlékekkel és a torkomat keserű sírás fojtja Hogy lehettem oly hiszékeny, eszét vesztett ostoba fruska. Hittem neki, minden szavát úgy ittam, remegtem én bele Átsuhantam az óvó szavak felett, bántani fog, szóba ne állj vele!! És én becsaptam mindenkit, s talán a leginkább magamat nagyon Hogyan is gondolhattam, hogy számára én is éppoly fontos vagyok. De hát a mozdulatai, szavai, érintése és az igéző nézésével Mind azt súgta, hogy én vagyok az egyetlen jó az életében. Egyszer aztán kidurrant a rózsaszín buborék az én álomképemben Galád módon én is elhittem, hogy a kapcsolat miattam végzett be. Hibáztattam magam, hónapokon át zokogva vádoltam magamat Miért szóltam én igaz dolgokért, háborogtam, lettem volna hallgatag! Talán akkor még itt lenne, és csak rám mosolyogna gyönyörű szeme S újból megérinthetném őt, úgy mint rég...érzelemmel tele. Hiszen tudta mennyire szerettem, őszintén és tiszta szívből Nem volt olyan dolog, amit ne adtam volna neki e létből. S akkor egy véletlen folytán szembesültem mi is volt az igaz Ismét megtalálta a régi kedvest, nála keresett vigaszt. Megrázom fejem! Minden hazugság volt! Hisz csak felejteni kellettem neki! Talán amíg nem tért vissza, gondolta addig is a kedvét leli. Csak nem számolt azzal és nem is érdekli, hogy tönkretett egy szívet Amely azóta is csak háborog, gondolatai közé ütött egy borzalmas ívet Beleköltözött a szeretet helyett abba már a mérhetetlen gyűlölet Ami csak az elégtételre vágyik, s kezére játszik minden művelet. Mert a jómadár szerencsére nem bír a vérével a drága! Nem sejti, hogy bárhol is jár, ezer szem tapad rája. Pontosan tudom, hogy ma már melyik erkélyre tapasztja a szemét Hogyan lehet olyan hülye, hogy előtte nem néz szerteszét. És én készen vagyok, és el fogom kapni az alkalmas pillanatot Amikor mindent visszaadok, azt a sok-sok kínzó pillanatot. Galád volt velem, holott én csak őszinte szót kértem tőle Galád leszek én is, és soha nem futamodom meg előle. |
||
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!