Szívedből szólj,s másoknak küld el azt,
Vidíts,taníts,s ha kell te nyújts vigaszt,
Segítsd fel azt,ki előtted lent hever,
Ápold a lelkét,mert többet érdemel.

Ha megbántanak,-porold le lelkedet!
Ne őrizgesd a vélt sérelmeket.
Gyarlók vagyunk,s már túl érzékenyek.
(Szótüskék szúrják az érző lelkeket.)

Ha így teszel,lelked is felderül,
A békesség madara a válladra ül.
Szívedet boldog nyugalom járja át,
És ezt az érzést másoknak add tovább!