A budapesti Vörösmarty tér könyvheti forgatagában, az elképesztően sok újdonsg között, teljesen véletlenül pillantottam meg Falcsik Mari verseskönyvét. Belelapoztam és azonnal megvettem. Az eladó előzékenyen közölte, hogy másnap dedikál Mari.

 A Kóny klub oldaláról kinyomtattam a Szent Mihály faluja c. versét, ugyanis ezt nem találtam meg "A sorsvadász" kötetben.

A kötettel, a kinyomtatott verssel léptem a dedikáló asztalhoz. Bemutatkoztam, rögtön kónyi múltamat említve. Mari azonnal, szinte repesve felugrott, megpuszilt jobbról-balról, mint akit ezer éve ismer (most találkoztunk először), rögtön beszélgetni kezdtünk kónyi rokonairól. Közben kedves sorokat írt a könyvbe és a külön lapra is aláírásával.

Idemásolom az egyik versét a fenti kötetből, ami az én lelkemből is szól: