- Óvatosan! – oktatta az öreg oroszlán a fiát. - Az antilop okos állat, csak akkor kaphatjuk el, ha elég közel tudunk kúszni hozzá, mielőtt észrevenne. Lopakodni, osonni kell. És amikor már csak pár ugrásra vagy tőle, akkor gyorsan, erőteljesen le kell támadni.

- De miért? – vágott apja szavába a fiatalabb. - Erősebbek vagyunk náluk. Félnek is tőlünk, és mellesleg mi vagyunk az állatok királyai. Akinek nincs ellenfele, az mitől féljen?

- Fiam, az erő nem minden.

Az utolsó autóbusz is elhagyta a várost. A felkavart por még szálldogált egy rövid ideig, aztán csendesen letelepedett az utcafronton elterülő házak ablakpárkányán, várva a következő napot, ami talán újabb izgalmakat rejteget. Ha nem is újabbakat, de lényegesen eltérőeket mint a mai. De mindhiába! Hiszen egy ilyen kisvárosban, mint Szürkeháza, semmi sem történik. Telnek múlnak a napok, egyik a másik után, de egyik nap sem különbözik a másiktól. Az emberek felkelnek, elkészülnek, a szokásos napi rutinnal bemennek a munkahelyére, esetleg az iskolába.