Minden reggel felkelünk és belenézünk a tükörbe, ahol mindenki valami mást lát. Valaki széles mosolyt valaki sötét karikákat a szeme alatt

és valaki szomorúságot. Valaki ragyog a boldogságtól, valaki majd belehal a fájdalmába és van aki csak ürességet lát. Mindenki elmegy 

iskolába vagy dolgozni azzal a nagy mosollyal az arcán. De valakinek gondolkoznia kell melyik maszkot viselje az nap. A legtöbb ember

meglát és azt gondolja boldogok vagyunk..de ezek csak maszkok. Maszkok ami mögé elbújunk a világ elől nap mint nap. És miért viselünk 

maszkot? Én azért viselem hogy megvédjem magam, hogy ne lássák a gyenge énem. Egyszer valaki azt mondta nekem hogy megváltoztam..De ez

nem igaz. Én csak másik maszkot viseltem. Maszkot viselünk hogy más emberek büszkék legyenek ránk. De aztán egyetlen hiba és minket 

hibáztatnak. Azt mondják nekünk hogy legyünk önmagunk. De amikor azok vagyunk, nem tetszik nekik és elítélnek minket. Szóval a kérdés az

hogy tényleg azt akarod hogy levegyem a maszkom mikor legbelül szétvagyok esve? Látni akarod ahogyan összetörök a múltam miatt? 

Tényleg látni akarod azt az oldalam? Nem gonolnám..