Havaselve 1459-ben beszüntette a sarc és a devsirme fizetést (csak a harácsot fizette), ám a vajda került minden más összetűzést a szultánnal. A szultán az adófizetés elmaradását nem biztos, hogy Vlad ellenséges magatartásaként ítélte meg, és ezért nem támadott azonnal. Mivel Mátyás titkos tárgyalásokba bocsátkozott a törökkel Don Juan de Carvajal, Sant Angelo püspöke révén, fennáll a lehetőség, hogy Vlad barcasági betörései a törökök szemében Mátyásra gyakorolt nyomásnak minősült és nem kívánt megtorlást.

Mehmed Nesri török történetíró szerint Vlad csak Trapezunt eleste után provokálta ki a török támadást. 

„Mondják, hogy amikor Mohammed szultán a trapezunti hadjáratból Isztambulba visszatért,..Iszhák pasa panaszt emelt Iflak-oglu (Havaselve török neve) ellen......Iflak-oglut a portához hivatta (a szultán)....nem sejtve a gyaur fortélyát...Hamza bég csakirdsi basit, aki Nigeboli szandsákbégje volt odaküldte....a Duna partjára ment és ott letáborozott......Kazîklî (nyársba húzó) vojvoda nevű átkozott éjfélkor átkelt a jégen és megtámadta Hamza béget. Sok muszlimot levágtak. Hamza béget elfogták, Junis béget vértanúvá tették. Hamza bég fejét...Magyarország királyához külte, ilyen üzenettel: „Tudd meg, hogy ellensége lettem a töröknek” Igy az egész világ megtudta, hogy ez a hitetlen ellensége lett a padisahnak”

 A Paulini ház. Segesvár

Történelmileg nem igazolható, csupán társítás alapján feltételezik, hogy Vlad 1428 és 1431 között született Segesvárott, a Paulini-házban. Itt lakott apja (mint havaselvi fejedelemjelölt) aki Luxemburgi Zigmond szolgálatában az Erdély és Havaselve közötti átjárókat felügyelte. Ezt a brassói tanácsbeliekhez írott szlavón nyelvű leveléből tudjuk. „ Io Vlad, vajda és úr. Írja Kegyelmességem, sok egészséget Brassó tanácsosainak. Ti is tudjátok, a Chezar megbízott, hogy őrizzem ezeket a széleket.” Zsigmond király 1431-ben bevette a Sárkány Lovagrendbe, és 1433-1437 között engedélyezte részére, hogy Segesvárott magyar királyi denárokat veressen. A haszonból udvartartásának költségeit fedezhette. A dokumentumok három törvényes és egy törvénytelen fiát említik. Mirceat, Vladot (Ţepeş) és Radut (a Szép) valamint Dragomirt (Szerzetes Vlad), aki később trónkövetelőként lép fel.

Leszámítva egy korábbi kísérletét, Vlad Ţepeş 1456 április közepe után kezdte meg uralkodását. II.Vadislav, Havaselve akkori vajdája megtámadta Fogaras várát, és Vlad csapatot kap Hunyadi Jánostól a havaselvi vajda megfékezésére. Ez 1456 április 6-a után történhetett, miután V. László a szebenieket Vlasdislav ellen küldte. Egy adománylevél bizonyítja, Vladislav április 15-én még életben volt, később a Târgşori harcokban vesztette életét vagy kivégezték. A krónikák szerint kard által halt. 

Vlad július 3-án már mint uralkodó biztosítja a brassóiakat, hogy megvédi őket egy esetleges török támadástól, szeptember 6-án pedig szerződésben hatázozza meg, a brassóiak védelmükért cserében, veszély esetén oltalmat nyújtanak számára. A barcasági szászok viszont már a következő év elején oltalmat Vlad trónkövetelő féltestvérének Dragomirnek (Caloger ille Dragomir) és pártütő bojárjainak adtak. Vlad Ţepeş 1457 március 14-én levélben kéri a szebeni patriciusokat és Budát, vonják meg Dragomirtól a támogatást. Feltehetően nem kapott igenlő választ, mert ekkor a barcasági szászokra szabadítja a poklot. Brutális büntetési módszere hamarosan hírhetté tette nevét. 1459-ben egy másik trónkövetelő, Dan (II. Vladislav öccse) is Erdélyben tartózkodik, Földvárról (Feldioara) írt levelében először használja a román DRACUL (az Ördög) megnevezést Vladdal kapcsolatban. „ ..ő az Ördög, akit Vlad vajdának mondanak...” 

(Vladdal kapcsolatban a Ţepeş megnevezés csak halála után terjedt el a keresztény világban. Életében egyedül a törökök nevezték Kazîklî -Karóbahúzó- vajdának, minden más korabeli szövegben Dracula vagy Dragulia névvel szerepel. A Ţepeş megnevezés Beatrix királynőnek az 1480 iúlius 9-ei levelében bukkan fel először, a törököknek engedelmes „Cypelles vayvoda”, de ez minden bizonnyal a fiatal Basarab Laiotă-ra, Ţepeluş -kis Ţepeş- vajdára vonatkozik.)

Vlad Ţepeş mint Aegeas kormányzója. XV.századi festmény.

Nem hiszem, hogy borzalmas vérmérséklete vitte volna Vladot a törökökkel való háború kikényszerítésébe. Nagyon rosszkor jött számára ez a háború, egy olyan pillanatban amikor az oszmán birodalom semmiféle kivülről jövő nyomásnak sem volt kitéve. Az 1459 őszén megtartott mantovai kongresszus sikertelen maradt, a perzsa-türkmén uralkodó, Uzun Hasan kisérlete, hogy európai szövetségeseket szerezzen kudarcba fulladt. Mátyás ekkor még kerülte a törökökkel való összetűzést, lefoglalta őt III. Frigyessel való konfliktusa és nyugati törekvései. A magyar király egyedüli konkrét intézkedése Erdély védelmének a megerősítésére irányult. 

1460 októberében Vlad kiegyezett a szászokkal, és ezt a kiegyezést minden bizonnyal Szilágyi Mihállyal vagy Mátyással kötött szövetség előzte meg. Budáról a brassóiakhoz írt levelében (1458) Szilágyi Mihály kiváló úr-nak nevezi Vladot, és feddi a szászokat, mert számtalan provokációval váltották ki megtorlásait. Figyelmezteti őket, békében éljenek vele és embereivel, mert ha még támadják Vladot „mi nem fogunk közbelépni”. (A szászoknak Mátyással, de főként Szilágyi Mihállyal szemben kimutatott ellenégeskedései is szóba jöhetnek.) Ekkor jegyzi fel Chalcocondyles, hogy a szultán megtudta, Vlad „új dolgok után járna” és szövetséget kötött a magyarokkal.
. 
„ Minthogy ő a legyőzhetetlen Porta teremtménye volt, e cselekedete büntetendő vétekként rovatott fel” ( Tursun bég )

A Magas Porta nem tűrte meg tovább a ”rebellis” vajdát, és Vladnak nem volt más választása, mint tiszta erőből támadni, válogatás nélkül kárt okozni a szultánnak.

Vlad Ţepeş mint Pilátus.1463

1462 március 4-én Pietro Tommasi közli a velencei államtanáccsal, hogy Budán való tartózkodása alatt olvasta Vlad Ţepeş februári levelét melyben a havaselvi vajda beszámolt Mátyásnak az oszmán hadaknak okozott komoly veszteségekről.

“….Férfiakat és nőket, öregeket és fiatalokat öltem, Oblucica és Novoselo lakosait, ahol a Duna a tengerbe folyik, egész Rahovaig, amely Chilia mellett van, a Duna alatt egészen Samovit és Gigen helyekig. Megöltem 23.884 törököt és bolgárt, nem számolva akik házaikban égtek vagy azokat akiknek a fejét katonáim levágták.....Tehát Felségednek tudnia kell, hogy megbontottam a békét vele (a szultánnal)…. Giurgiu,1462 február 11”

A magyar király Velecétől “denarii per subventione”-t kér a harcok folytatásához (ám nem igyekszik, július 15-én még Budán van, és csak november elején ér Brassóba. Ekkora a török hadjárat már véget ért és Vladot a pártütő bojárok elűzték.). Május 27-én Tommasi vázolja az Al-dunai helyzetet, és figyelmezteti Velencét egy el nem kerülhető szultáni támadásról. Tommasi II Mehmed seregét kétszázezerre becsüli, és a támadás lehetséges irányát is megemlíti: Havaselve, Erdély vagy Nándorfehérvár. A szultán háromszáz hajót vonultatott fel a Dunán az álkelés meggyorsítására. Vlad intézkedéseit is taglalja. A Duna menti településeket kiürítette és felégette, a nőket és a gyerekeket a hegyekbe küldte, maga és csapatai a folyót vigyázzák. Még Budán is feltűnést keltett, írja a velencei követ, hogy Vlad senkitől sem kért segítséget. Tomassi állításának ellentmond Vlad februári levele, amelyben Mátyás segítségét kéri, igaz ez jobbára figyelmeztetésnek hangzik. Havaselve elestével Erdély is számíthat a török támadásra. Veseni Lászlónak a dózséhoz írt leveléből is tudjuk, Vlad csaknem mindenhonnan kért segítséget, mert egyedül nem volt képes feltartóztatni a török hadat. (Vajvoda quotidie hic sollicitat ut adjuventur, quia solus tantos impetus sustinere non valet)

Domenico Balbi (Velence Konstantinápolyi követe) július végén csaknem teljes beszámolót küld Velencének II. Mehmet havaselvi hadjáratáról, Vlad portyázásairól, és arról, hogy a török had lakatlan, felégetett területre érkezett. A szultán visszavonulásra kényszerült, és július 11-én már Drinápolyban érkezett. Vlad a bojár ellenzék elől Erdélybe menekült.

„ Akkor, a 866-dik év (1462) tavasza beköszöntött, a győzedelmes zászlókat Iflak irányába lobogtatták....hadbontó lándzsás vitézek a Duna nagy vizén.....átkelvén, Iflak földje a szultán jelenlétével ékeskedett.....A kissebb rész amely megmenekült a dög vezérrel Magyarországba futott......Miután a bosszút végrehajtotta a hódító sah az ország kormányzását- zászlóval, karddal és övvel együtt az aljas nyomorult testvérének Radu vojvodának adta, aki kedvence vala” (Tursun bég)

(Chalcocondyles szerint Szép Radu a szultán szeretője volt..”Cum amore ardens puerum vocaret ad coitum...Non multo post rediit in januas Regis eiusque concubinus factus ets”)

Vlad Ţepeş képe a tiroli Ambras kastélyban 

“(..). Drakulát, …, fogságban láttam…. termete nem magas, de izmos és erős, külsőre kegyetlen és félelmetes, sasorra nagy, tág orrlyukakkal, arca viszont sovány és sápadt, tágra nyílt kék szemeit hosszú szempillák övezték, fekete és sűrű szemöldöke ijesztővé tette nézését, bajuszán kívül arcát és állát borotválja.... széles vállaira fekete, göndör hajfonatok hullottak..” (Niccolo di Cattaro, Modrus püspöke: Historia de bellis Gothorum)

Mátyás az Erdélybe menekült Vladot elfogatta. A vajdát a Rucărtől 5 km.-re levő Oratea vára mellett fogta el Jan Jiska. 1462 december 2-án Mátyás elhagyja Brassót, és Vladot magával viszi Budára. Bonfini sem tudja miért változott meg Mátyás szándéka Vladdal szemben. „Azt mondták, hogy a király a havaselviek ellen indul, hogy kiszabadítsa a törökök markából Drakulát, akinek a saját rokonságából adott asszonyt törvényes házastársul. Miután odament, nem tudom, mi okból, ugyanis erről senkinek sincs fogalma, Erdélyben elfogta Drakulát,..” (Bonfini: Rerum Ungaricum decades, 3.10.285)

Okként egy áruló levél szerepel, melyet Vlad írt, és szövege szerint fejedelemsége fejében felajánlotta Erdélyt a szultánnak.

„Ismerem Erdély egész területét és egész Magyarországot,.... vétkemért engesztelésül Erdély egész földjét a kezedbe helyezhetem...
Kelt Rethelben (Rucăr) 1462. november 10-én”

Mátyás a levél másolatát elküldte a pápai udvarnak, II. Pius történeti munkájában lejegyezte a levél latin fordítását és megemlíti, hogy eredetileg bolgár nyelven írták (ó-szláv nyelvre gondolt?)

Niccolo di Cattaro: Historia de bellis Gothorum

Mátyás magyarázata Vlad elfogatásáról és a levél hitelessége egyaránt megkérdőjeleztehő.

Velencében némi gyanút keltett a magyar király későn induló segítség-hadjárata, mert megbízzák Tommasit, kísérje el Mátyást erdélyi útján, beszámolót kérnek tőle egy konfliktus esetleges kifejlődéséről és más fontos eseményekről.(„..dando nobis notitiam per litteras tuas quanto diligentius poteris de successibus Majestatis suae in illis partibus Valachiae et de omnibus que occurent”) Sajnos Tommasi egyetlen Erdélyi beszámolóját ismerjük csupán, a Szenátus válaszleveléből. Tomassi november 26-án értesíti Velencét Vlad Ţepeş elfogásáról. A Szenátus igazolja levele megérkezését és közli a budai követtel, hogy Mátyástól Vlad hűtlenségéről kapott levelet. („Casum retentionis Draguli olim voivode..., circa quam rem idem serenissimus Rex etiam per suas littetras nobis scripsit”) Gyanítom, hogy a velencei hatóságok, akik mindig jól informáltak voltak (főleg azokban az eseményekben, amelyek direkt módon érinthették Velencét), tudhattak valamit Mátyásnak a törökökkel kötött titkos megállapodásáról és ezzel összefüggésben követték a Havaselvi eseményeket. A lagúnák városa információit nemcsak Budáról szerezte be, így a valósághoz nagyon közeli képet alkothatott az Al-Dunai események kibontakozásáról. Bécsben november 9-én már tudnak a magyar-török egyezmény megújításáról (1452,1457,1462)

Az a tény, hogy Mátyás 1461-ben nem támadta meg a törököket, akik a Duna mentén gyengén védekezhettek volna az Ázsiai hadjárát miatt, csak táplálhatta a híreszteléseket egy újabb lehetséges török-magyar megállapodásról. Velece hivatalosan „kímélte” Mátyást, 1463 január 15-én a Szenátus válaszlevelében diplomatikusan sajnálatát fejezi ki a havaselvi vajda tettével kacsolatba, aki „egy ilyen ellenséges eseményt követett el Felséged és királysága ellen” (Libuit Serenitati Regie Vestre litteris ejus super ad nos delatis, significare infestum casum Vaivode olim Valachie, qui adversus Mejstatem Vestram, regnumque vestrum tantum facimus perpetrare molitus erat..), ám már április 18-án arra kéri Giovanni Aymot, az új Budai követet, hogy mindenáron derítse ki az igazságot Vlad fogságban tarásával kapcsolatban, szerezzen információkat Mátyás és az új havaselvi vajda (Szép Radu) viszonyáról, és tudja meg ha bekövetkezett vagy bekövetkezhet egy békeszerződés Törökország és Magyarország között. Ebben az esetben kövessen el mindent ennek megakadályozására. Velence egyfelől kételkedett Mátyás politikai és katonai szándékában, másfelől feltétlen szüksége volt az egyre növekvő török fenyegetés miatt a pápai segítségre és egy Magyarországgal kötendő szövetségre, ezért nem kerülhette meg Mátyást, nem kereshetett közvetlen kapcsolatot Vladdal. Hajlandó volt elfogadni Mátyás érveit és magyarázatát, habár erősen kételkedett ezekben. Mátyást viszont Közép-Európa „érdekelte”, és ajánlatosabbnak ítélte meg, hogy az Oszmán Birodalom határán egy kiegyensúlyozott katonai helyzetet és területi-politikai statu quo-t tartson fenn. Havaselve rendkívül korlátolt politikai és katonai képességével szemben Magyarország európai nagyhatalom volt, a Pápa és Velence elsősorban tőle vártak egy törökellenes védekező politikát és támadó katonai tetteket. (A Pápa mindent megtett egy, Mátyás és III. Frigyes közötti megegyezés létrejöttéért, a békeszerződést Vitéz János és Geronimo Landus, Kréta püspöke és pápai nuncius dolgozták ki 1462-ben, aláírására a következő év július 19-én került sor. Jajca visszafoglása után Mátyás hosszú időre beszüntette a törökellenes harcokat, majd lefoglalta őt Podiebrad ellen viselt háborúja, II Pál pápa biztatására, hisz volt szövetségese és apósa már eretnek és az ellensége).

A lübecki ősnyomtatványt díszítő, Vlad Ţepeşt ábrázoló metszet 

A szultánhoz írt levél hitelességének megítélésében különböző vélemények vannak. A legtöbb történész hamisítványnak tartja. Véleményem szerint erre nem a szlavón nyelv használáta (a havaselvi vajdák a szultánnal folytatott levelezéseikben általában a török vagy a latin nyelvet használták) hanem a levél dátuma a legjobb bizonyíték. Szép Radut a szultán már június végén beiktatta - „az ország kormányzását- zászlóval, karddal és övvel együtt ..... Radu vojvodának adta ”, s habár az új vajdához hű bojárokkal Vlad még szeptember 8-án megütközik, októberben már Erdélybe megy, segítséget várva Mátyástól. A levélnek értelme csupán Radu beiktatása előtt lett volna, novemberben Vladnak már semmi esélye sem volt kiegyezni a szultánnal.

Kevéssé ismertek a Havaselve és Moldva között ekkor fennálló kapcsolatok. Egyrészt, mert nagyon kevés írott dokumentum áll rendelkezésre, másrészt mert különböző nemzeti és politikai motivációk nem is feszegetik ezeket, megkímélve a román olvasó érzékenységét Moldvának Havaselvével szemben tanusított poziciójának negatív vonásaitól. Ştefan cel Mare (István, a Nagy) 1457-ben Vlad csapataival foglalta el Moldva trónját, ami idővel odavezetett, hogy Havaselve Moldvát egyfajta protektorátusként kezelte, amitől Ştefan cel Mare megszabadulni igyekezett. 1462-ben közvetett segítséget nyújtott a törököknek Vlad ellen. Június 22-én megtámadta Vladot, ostrom alá  vette Kilia várát, és Chalcocondyles elbeszélése szerint a havaselvi vajda csapata egy részét a törökök zaklatására hátrahagyva, maga indult Ştefan ellen, ám vereséget szenvedett. Így helyzete még esélytelenebb lett. Amennyiben a Rethel-i levél hamisítvány, Moldvának is érdeke fűződött ahhoz, hogy Mátyás Vladot ne helyezze vissza Hasaselve trónjára.

Mátyás tudhatott a levél kétes eredetéről, mert nem ölette meg Ţepeşt, viszont valamilyen oknál fogva engedte elterjedni Erdélyben azt a hírt, hogy Vladot kivégeztette, és ez a török krónikákba is bekerült. Vlad Ţepeş kivégzéséről számol be a Brassói Krónika („1464 Mathias Rex Dracolam Wayvodam capit.”) és a Névtelen török történetíró is így zárja Iflak-oglu történetét 1468-ban. Minden bizonnyal ütőkártyaként tartotta Vladot úgy Moldva mint az új Havaselvi fejedelem ellen.

A Târgşor-i (Prahova megye) templom bejárata fölötti felirat.

„Mltie bjiee Vlad voevoda i gdnu văs[i] [z]emii uggrovlahiiscoi, snu Vlad velicago voevoda, sazda i săvrăşi [să]i hram iunia 24, vlet 6969 „ - Isten kegyelméből, Io Vlad vajda, egész Ungrovalachia ura, a nagy Vlad vajda fia építettem és végeztettem el ezt a templomot a 6969-dik év (1461) iunius 24-én”

Vlad őrizetének vagy fogságának pontos helyét nem ismerjük. Bonfinihez hasonlóan Leonardus Hefft szerint is Budára vitte Mátyás („Anno 1462. Dracole wajda, dux Majoris Balachiae, per dominum Ysgra gubernatorem regni Hungatiae captivus Budam ductus usque hodie bona custodia reservatur”), és fogságát inkább házi őrizetnek kell elképzelnünk. Hefft szavai szerint „folytonosan kedvező őrizetet tartott fenn számára”. Azt is tudjuk, hogy Mátyás 200 arany forintot rendelt ki Vlad számára segítségként. ”Mathias Laslao Drakulya vaivodae Transalpino CC florenos pro subsidio dari iubet”. Valószínű nem egyszeri támaszról van szó, mert 1475 februárjában az offenbányai (Baia de Arieş) jövedelméből fizet Vladnak ugyancsak 200 aranyat. Eufrosin szlavón nyelvű krónikájában is ezt a változatot olvashatjuk.”Egy házat adott néki Pesten, Budával szemben. A király magával vitte a magyarok országába (Vlad) hugát és két fiát. Az egyik fia a váradi püspök mellet volt és az én időmben halt meg. A harmadik fiát, Mihályt, itt láttam Budán, a török császártól szökött a királyhoz.”  Ez a fia (Mihnea, a Rossz) később katolikus hitre tér és uralomra jut Havaselvén 1508 és 1509 között, de a Craioveşti család elkergeti, majd 1510 március 12-én Szebenben meggyilkolja Jaksics Demeter torontál megyei nemes. Az eseményről részletesen beszámol a szemtanú és a Mihnea-rokonságába tartozó Oláh Miklós.(Oláh Miklós: Hungária 1536 ). Vlad Ţepeş fiát a szebeniek temették el, saját templomukban! 

(A szászoknak ez a gestusa megerősíteni látszik azt a hagyományt, miszerint Mihnea anyja egy brassói szász lány, a szép Katharina Siegel volt, és Vlad élete végéig gondoskodott brassói családjáról (összesen 3 gyermeke született Katharinától) Ebből az ágból származott az a Vladislau (Lászlao) aki 1535-ben „benősűlt” a Czegei Wass családba.)

Vlad 1466-ban. Esterházy-kastély, Forchtenstein

Fogvatartása idejéből nagyon kevés adat van Vladról. Tudjuk 1463–1464-ben találkozott a modrusi püspökkel, aki II. Pius követeként tartózkodott Budán, és 1466-ban ugyancsak Budán lefestették (a képről még két másolat készült)

Szabadon bocsátásáról először Gáspár székesfehérvári prépost leveléből értesülünk. Mátyás követeként írja Besztercéről, 1475 iunius 25-én a Moldvai vajdának, hogy a király Draculia-t in facto (valóban) kinevezte Havaselve vajdájává. Vladnak visszaadta mindazokat a jogokat amit Alexandru (Jó Sándor) és Mircea (az Öreg) kaptak a magyar királyoktól. „...quam Vlad Transalpinum secondum privilegia Alexandri et Myrse utriusque partis Vayvodatus a regibus obtenta confirmamus”, ezt közölte a bojárokkal, akik utódlagosan elfogadták az „új kapcsolatot”.

Florius Reverella 1475 július 18-án Budáról értesíti Ferrara hercegét, miszerint Mátyás visszaadta Vladnak összes rangját, méltóságát és jogi helyzetét Havaselvén. Fegyvereseket, pénzt és ajánlóleveleket is kapott. A király Dragulától múltbeli törökellenes tetteihez mérhető cselekedeteket vár el.

„...restuito Laszlao Dragula alle protine sue dignità in Valachia, factolo vaivoda et restituito al suo stato, datoli gente d' arme, dinari etbone lettere, si che se especta el dicto Dragula farà gran facto contra li Turchi, com altrevolte fece...,.és Őfelsége megbízta Erdély parancsnokát bocsájtsa az említett Dragula rendelkezésére annak országát” 

Vlad, habár törvényesen kinevezett vajda, a következő év augusztusában még Erdélyben tartózkodott, Báthory István táborában, aki Mátyás parancsára Moldvába készült.

Vladislaus Dracula. Dél-német miniatűr, 1600 körül. (Stuttgart)

A török Moldva elfoglalására indul, és II. Mehmed szultánt a „perfidum Bosorad” havasalföldi vajda és a tatárok is támogatták. A Războieni-i csatában legyőzték Ştefan moldvai vajdát, aki ismét segítséget kért Mátyástól. (Magáról a csatáról Thuróczi számol be.) 

Fennmaradt egy jelentés az akkori moldvai helyzetről.

„Laus Deo MCCCCLXXVI die 7. Augusti hora 22
Draculia vajda bizalmasa, László a múlt éjjel jött Moldvából, ahonnan 10 napig tartott az útja és ezt jelentette.
Primo. A Török az egész haddal Moldvára tört és 4 napi járásra van Románvásártól, ami Moldva közép részén van, a Szeret folyó mellett, amitől egy olasz mérföld távolságban van még egy erőd, ahonnan elindulásáig nem kapott újabb híreket..... Elindulása előtt két nappal a Török végigszáguldott a tartomány legnagyobb részén, felégetve és lerombolva mindent.....és megtámadták Moncastro-t (Cetatea Albă) és Kiliát”....A küldött beszámol arról is, hogy Stephanus vaivoda 6000 emeberével a hegy tetején álló Nemz várába húzódott, 60 ezerre becsüli a török sereget, 10 ezer tatárt említ és a havaselvi Bozarad vaivoda (Basarab Laiotă) 9 ezer enberét......A nap nyolcadik órájában Meggyesre, Erdélyi helységbe ment (László), ahol viszontlátja Báthory Istvánt, a király kapitányát és urát Draculia vaivodát, aki ott időzik..” 

Báthory Moldvába indul Mátyás parancsára a török sereg utódvéd csapatai ellen. Feltételezhetjük, hogy Vlád is vele tartott. Az országbíró augusztus 25-én már az Ojtozi-szoroshoz ért, innen értesítí Mátyást a fejleményekről.

„....Most ugyancsak valódi újdonságokról írok Felségednek....Mi jelenleg itt vagyunk, tudniillik a Bereczki úton, hogy mint Felséged mondta Moldvába behatoljunk, miként, ha hirtelen annak ura Stephano vaivodae meghódolt, mához egy napra képesek leszünk behatolni.... .Tudja meg azt is Felséged, az emilített Bozorád tettét, hazájából eltávozott, minden népével Moldvai utunkat figyelve, tüstént belépett a Barcaságba, de mi cselvetését megfigyeltük, minthogy legkissebb fogadalmát sem töltötte be. (....)

Ex castris gentium Vestrarum regalium prope Bereczk
predictis sexto die festi Beati Regis Stephan. Anno 1476
Comes Stephanus de Bathor” 

A moldvai hadjáratot követően Báthory újra sereget gyűjt, most a havaselvi expedícióhoz, visszahelyezni Vladot a trónjára. Mátyás szeptember 6-án felszólítja a szebenieket, hogy a Moldvából hazatért harcosok azonnal Báthory táborába menjenek és „szófogadók” legyenek mert másképp megfosztja őket vagyonuktól („Cum eodem comite Stephani de Bathori ad partes regni Transalpinae transire, et omnia ea, quae idem comes Stephanus vobis dixerit facienda facere...)

Vlad 1476 novemberében foglalhatta el ismét Havaselve trónját. Báthory elűzte Basarab Laiotă-t és Vlad uralmának megszilárdítása céljából a bojárokkal is tárgyal. A Havaselvi helyzetről november 11-én, Bukarest mellől számol be a szebenieknek (...his novitatibus avisare possumus, quod deo nobis propitio perfidum Bosaras de regno Transalpino expulimus...). Kettő kivételével minden bojárt Vlad pártjára állított („az a kettő is eljő nemsokára”), és megerősítette Târgovişte várát. (Az ellátás nem lehetett valami „fényes”, mert Báthory arra is kéri a szebenieket, hogy haladéktalanul kenyeret és zababot küldjenek utána)

Decemberben Basarab Laiotă török segítséggel visszatér és harcba bocsátkozik a trónért. Vladot 1477 januárjában ölhették meg. Leonard Botta 1477 február 1-jei levelében jelenti Milánó hercegének, hogy a törökök ismét bementek Havaselvére és Vlad Ţepeşt, a Király kapitányát „darabokra vágták”(..hanno tagliato al pezzi Dracuglia capitaneo del dicto R.) csaknem 4 ezer emberével együtt. A hagyomány merényletről beszél, és a fennmaradt dokumentumokat elemezve is erre a következtetésre jutunk. 

Két forrásból tudjuk, hogy vele együtt moldvai testőreinek nagyrészét is lemészárolták. Matei Miechowski (Chronica Polonorum) és Ioan Ţamblac (6986/1478 május 8-án, az egész velencei Szenátus előtt), Moldva velencei követe is arról számolnak be, hogy egy hűtlen szolga gyilkolta meg Vladot amikor az egyedül volt, a Basarabbal való összeütközésből alig 10 embere menekült meg. Jacob Unrest (Chronicon Austriacum) egy felbérelt szolgát jelöl meg merénylőként. Eufrosin krónikája így írja le Vlad halálát:

”XVIII. Az ő vége így történt. Élt Oláhországban és jöttek a törökök és rabolni kezdtek. Ő rajtuk ütött és a törökök elfutottak. Dracula serege szánalom nélkül vágta és elkergette őket. Dracula örömében felment egy dombra, hogy lássa hogy vágják le a törököt és eltávolodott csapatától. A közelálló bojár nemzetség töröknek vélte és, mondják, egyikük lándzsával leszúrta. Őt sok lándzsával szúrták le, és így halt meg.”

Ez az egyetlen szöveg ami egy apró terepleírási adatot tartalmaz a helyre nézve ahol Vladot megölték. A hagyomány szerint Bukarest mellett történt, és a Snagov-i kolostorban keresik a sírját. De az a környék teljesen sík vidék, és csak Bukarestből Giurgiu felé haladva válik lankássá a terep, és ha erre felé gyilkolták meg Vladot, akkor valószínűbb, hogy a legközelebbi, általa 1461-ben alapított Comana kolostor templomába temették el. A régi templom már nincs meg. A 70-es években végzett ásatások alkalmával előkerültek az alapok. Egy nagyon pici, 10x10 méteres templomocska volt, mellette három apró remete cellával. Talán épp ezért keresik a fejedelmi Snagov kolostorában, mert túl szerénynek tünt az utókor számára ez a templom, semmint hogy Dragwlia végső nyughelye legyen.