A Sors feladta nekem a leckét az alázat kapcsán, négy térdműtétem, és két éven át tartó mozgáskorlátozott státuszom által.

Mindezekkel járó megpróbáltatásaim tanítóimmá váltak, és sikerült eljutnom oda, hogy hálás legyek minden jajdulásomért...

Megérte.

Megtanultam az alázat fogalmát, ami elsőre egy teljesen üres szónak csengett, és még csak halvány elképzelésem, vagy sugallatom sem volt róla, hogy hogyan lehet megérteni, majd elsajátítani.

A mai napig azt érzem a legtalálóbbnak a jelentés megértéséhez, amikor, ahogyan, és amiért Jézus ezt mondja: "bocsáss meg nékik, Uram, nem tudják, mit cselekszenek!" Nincs szembehelyezkedés, ellenkezés, harag, gőg, büszkeség, fájdalom, gyűlölet, sorolhatnám, hogy mennyi minden utalhat a hiányára.

Tudtam, hogy mi az ellentéte, a büszkeség, dac és gőg egyvelege, melyeket ha esetleg kiírtok magamból, közelebb kerülök az alázat megismeréséhez.

Nem működött, meg kellett tanulnom, hogy ami ellen harcolunk, azt hatalmas energiával látjuk el, és maradni fog.

Jött az egyezkedés, alkudozás időszaka, mindez bent, magamban, az összes lehetséges személyiségrészem körein belül.:)

Alkudozás eredménye nem volt látványos, bár kezdtem érezni, hogy egyre inkább elfogadóvá válok bizonyos addig el nem fogadott dolgokkal szemben.

Hanem még mindig sokminden nem fért be az elfogadás rostáján...

Nos, ez a dolog alakulgat bent folyamatosan: már nem tartom fontosnak, hogy mindenki úgy gondoljon dolgokat, ahogy én, nem fontos, hogy én mindent megértsek, a dolgok csak úgy vannak, és kész. Óriási!

Felszabadító érzés.

Rájövök, hogy mennyi korlátot dobhatok le azáltal, hogy minden jó úgy, ahogy van.

Mindenki jó úgy, ahogy van. Ezt tanulom éppen. Hosszú folyamat, de menni fog, már most nagy változásokra tudok visszatekinteni ezzel kapcsolatosan. (Közben vigyázok, mit kiabálok el, mert aztán kapom a durva próbát... És ez csak félig vicc.)

És mégis: az alázat "hasznosságán" ELMÉLkedem.

Azon, hogy tökéletesen elfogadó alázattal hogyan jutott volna előrébb az emberiség a fejlődésében.

Ha a találmányokat veszem például: az autó úgy lett, hogy nem volt az emberben kellő alázat tatárbifszteket pépesíteni a hátsójából hetedhét országon keresztül lovagolva, a C-vitamin úgy lett, hogy nem volt az emberben kellő alázat elfogadni a betegséget (Sz-Gy Albert lánya csontrákos volt), lett a gyufa, mert nem volt kellő alázat a tűzcsiholáshoz, sorolhatnám, a végtelenségig.

Ám, milyen érdekes: minden feltalálóban ott volt a végtelen alázat a találmánya kifejlesztéséhez, tökéletesítéséhez, gyakran minden önös érdek nélkül...

folyt. köv.