Szer­ző: Roth­man Gab­ri­el­la  Fotó: Galambos Tamás

A min­dig nyüzs­gő Bel­vá­ros for­gal­mas sé­tá­ló­ut­cá­já­ban fo­lya­ma­to­san lük­tet az élet. Vá­ros­la­kók és tu­ris­ták igye­kez­nek lát­ha­tat­lan úti­cél­juk fe­lé. Itt, egy lát­szó­lag sem­mit­mon­dó hom­lok­zat fa­re­lu­xás ab­la­kai mö­gött olyan iz­gal­mas, kü­lön­le­ges fi­gye­lem­mel, igénnyel és íz­lés­sel meg­ter­ve­zett ott­hon rej­tő­zik, amely akár Lon­don, Pá­rizs vagy New York egyik ele­gáns ut­cá­já­ban is le­het­ne, pe­dig a hely­szín: Bu­da­pest.

    A fővá­ros bel­ső ke­rü­le­te­i­ben egy­re töb­ben vá­sá­rol­nak meg ko­ráb­ban szét­vá­lasz­tott la­ká­so­kat, hogy az ere­de­ti szer­ke­ze­tet hely­re­ál­lít­va nagy­vo­na­lú, ur­bá­nus ott­ho­no­kat ala­kít­sa­nak ki. A tör­té­nel­mi vá­ros­ne­gye­dek­ben ál­ló épü­le­tek me­gőr­zé­sé­nek egyik leg­szebb és leg­ha­té­ko­nyabb for­má­ja ez (a szak­zsar­gon­ban re­vi­ta­li­zá­ció), ugyan­ak­kor nem fe­led­kez­he­tünk meg ar­ról a tény­ről sem, hogy ezek­ben a ke­rü­le­tek­ben szá­mos, ke­vés­bé jó adott­sá­gok­kal ren­del­ke­ző és lé­nye­ge­sen ki­sebb alap­te­rü­le­tű la­kás és egyéb he­lyi­ség is ta­lál­ha­tó. A meg­fon­tolt ter­ve­zői be­a­vat­ko­zá­sok­nak kö­szön­he­tő­en az egy­ko­ri föld­szin­ti mű­he­lyek vagy szol­gá­la­ti la­ká­sok, il­let­ve eme­le­ti iro­dák nagy­sza­bá­sú át­épí­té­sé­nek ese­té­ben is fi­gye­lem­re mél­tó vé­ge­red­mé­nyek szü­let­het­nek, ame­lyek tö­ké­le­te­sen iga­zod­nak a XXI. szá­za­di bel­vá­ros­la­kó sa­já­tos igé­nye­i­hez.
    Eb­ben, a már el­ső pil­lan­tás­ra is kü­lön­le­ges, több mint száz négyzetméteres ott­hon­ban jár­va alig hi­he­tő, hogy ez az im­po­záns tér egy el­ha­nya­golt, le­hasz­nált sza­bó­mű­hely és egy szol­gá­la­ti la­kás egy­be­nyi­tá­sá­val jött lét­re. A bel­ső­é­pí­tész, Ma­u­ri­cio Flo­res olyan vál­toz­ta­tá­so­kat esz­kö­zölt, ame­lyek kö­vet­kez­té­ben sem szer­ke­ze­ti­leg, sem funk­ci­o­ná­li­san nem em­lé­kez­tet az ere­de­ti ál­la­pot­ra. Flo­res egy kö­vet­ke­ze­tes el­gon­do­lás men­tén raj­zol­ta új­ra a la­kás egé­szét: át­he­lyez­te a be­já­ra­tot és a vi­zesb­lok­kot, ezál­tal tel­jes egé­szé­ben meg­vál­toz­tat­ta a hely struk­tú­rá­já­ban rej­lő szel­le­mi tar­tal­mat. Azon fe­lül, hogy meg­va­ló­sult a ma már alap­kö­ve­tel­mény­nek is te­kint­he­tő in­tim és pub­li­kus te­rü­le­tek – a háló- és fürdőszoba, illetve a nappali és a konyha – ha­gyo­má­nyos el­kü­lö­ní­té­se, az egyes he­lyi­sé­gek kap­cso­ló­dá­si rend­sze­re ki­mon­dot­tan egye­di el­vek­re épült.

    A tu­laj­do­nos ren­del­ke­zik egy má­sik la­kás­sal is Bu­da­pes­ten, ezért bel­vá­ro­si ap­part­man­ját fő­ként a tár­sas­ági élet szín­te­re­ként kép­ze­li el, ahol a csak idő­sza­ko­san hasz­nált há­ló és a hoz­zá kap­cso­ló­dó ki­szol­gá­ló he­lyi­sé­gek lát­vá­nyo­san kü­lön­vál­nak az egy lég­tér­ben el­he­lye­zett nap­pa­li­tól és kony­há­tól. Mi­vel az in­gat­lan mind­össze két, ellentétes irány­ba nyí­ló ab­la­kon ke­resz­tül kap ter­mé­sze­tes fényt, a le­ve­gős el­ren­de­zés meg­te­rem­té­se nem ke­vés le­le­mé­nyes­sé­get és szakér­tel­met kí­vánt. Vé­gül olyan meg­ol­dás szü­le­tett, amely nem­csak tö­ké­le­te­sen „mű­kö­dő­ké­pes”, de vi­zu­á­lis szem­pont­ból is ki­vé­te­les él­ményt nyújt. Egy vi­szony­lag egy­sze­rű, ám an­nál öt­le­te­sebb meg­ol­dás­sal a he­lyi­ség hossz­ten­ge­lye men­tén egy nagy­já­ból két mé­ter ma­gas pa­nel­sor­ral két rész­re osz­tot­ták a ren­del­ke­zés­re ál­ló te­ret, amely vé­del­met nyújt a kí­ván­csis­ko­dó te­kin­te­tek elől, a szem­ma­gas­ság fel­ett vi­szont sza­bad át­lá­tást biz­to­sít. A „bel­ső” sáv­ban he­lyez­ték el a há­ló–gard­rób–für­dő hár­mas egy­sé­gét, amely­ben a zárt zu­hany­fül­ke ke­rült a la­kás mér­ta­ni kö­zép­pont­já­ba. A be­já­rat­hoz kö­ze­leb­bi ol­da­lon pe­dig a ké­nyel­mes fo­lyo­só­ból ki­tá­ru­ló köz­pon­ti nap­pa­li és kony­ha ka­pott he­lyet, de menet közben egy  parányi computerszobát is kialakítottak.

    A kü­lön­bö­ző funk­ci­ó­kat el­lá­tó he­lyi­sé­gek egy­sé­ges ar­cu­la­tát csu­pán né­hány, ám an­nál ha­tá­so­sabb bel­ső­é­pí­té­sze­ti elem al­kal­ma­zá­sá­val ér­te el a ter­ve­ző, akinek két asztalos  cég – EbenHolz és Distro – segítette a munkáját. A ter­mé­sze­tes szí­nek és anya­gok kö­vet­ke­ze­tes hasz­ná­la­ta kar­ak­te­res, még­is meg­nyug­ta­tó har­mó­ni­át su­gá­roz. A tört fe­hér ár­nya­la­tok, tom­pa drap­pok és me­leg bar­nák vál­ta­koz­nak egy­más­sal a bú­to­ro­kon és a bur­ko­la­to­kon. A sö­tét­re pá­colt egye­di ter­ve­zé­sű da­ra­bok, az eg­zo­ti­kus par­ket­ta, a fé­nyes kő­la­pok és a gör­ge­tett ka­vi­csok mel­lett a bőr­ka­na­pé, a sely­mes ta­pin­tá­sú ve­lúr ágy­ta­ka­ró és a szi­zál sző­nye­gek olyan ma­gá­tól ér­te­tő­dő szim­bi­ó­zis­ban él­nek egy­más­sal, akár a ter­mé­szet­ben. A ter­ve­ző sze­rint ezek az össze­te­vők azon­ban nem­csak na­tu­rá­lis szép­sé­gük­kel hat­nak ránk, de in­ten­zív je­len­lé­tük se­gí­ti a jó­té­kony ener­gi­ák áram­lá­sát is. Ez a szem­lé­let olyan meg­kö­ze­lí­tés­ről tanúskodik, amely egy-egy pro­jekt ki­dol­go­zá­sa so­rán nem­csak az ak­tu­á­lis tren­dek nyil­ván­va­ló irány­mu­ta­tá­sa­it ve­szi fi­gye­lem­be, de azok mé­lyebb je­len­té­sé­nek meg­ér­té­sé­ről is árul­ko­dik. Ez pe­dig az itt ural­ko­dó mi­ni­ma­liz­mus ese­té­ben nem­csak a kis­sé szenv­te­len és szi­go­rú ge­o­met­ri­ai for­mák irán­ti el­kö­te­le­zett­sé­get je­len­ti, ha­nem az an­nak ins­pi­rá­ci­ós for­rá­sa­ként szol­gá­ló ke­le­ti fi­lo­zó­fi­ák ál­tal át­ha­tott élet­mód­ra va­ló tö­rek­vést is.
    A be­já­rat­tal szem­ben el­he­lye­zett nyír­fa a ter­mé­szet örök­ké­va­ló­sá­gát jel­ké­pe­zi, a nap­pa­li ter­més­kő­ből ra­kott sáv­ja vál­to­za­tos tó­nu­sa­i­val és a tö­rés­vo­na­lak moz­gal­mas fe­lü­le­té­vel pe­dig an­nak meg­un­ha­tat­lan szép­sé­gé­re utal. A fürd­őszo­ba va­la­mint a kony­ha szi­vár­vá­nyos ho­mok­kő ka­vi­csok­ból ra­kott fa­la is egy­szer­re je­lez egy­faj­ta lát­vá­nyos vi­zu­á­lis ha­tá­sok­kal ope­rá­ló nagy­vo­na­lú­sá­got, il­let­ve a ke­let pu­ri­tán vi­lá­ga irán­ti tisz­te­le­tet, amit a BlueGlass üvegei is kihagsúlyoznak.

    A há­ló­szo­ba ki­ala­kí­tá­sát is ha­son­ló gon­do­la­ti­ság ve­zé­rel­te, ahova az elő­szo­bá­ból a ka­vi­cságy fel­ett át­ve­ze­tő „hi­dacs­kán” jut­ha­tunk be, sőt a ta­ta­mik le­ra­ká­si mód­ját idé­ző szi­zál sző­nyeg osz­tá­sai és az ala­csony mat­rac­ra te­le­pí­tett fran­cia­ágy is jel­zi, hogy ez itt a nyu­ga­lom szi­ge­te. Ha­son­ló szem­lé­let do­mi­nált a nap­pa­li és a kony­ha ki­a­la­kí­tá­sá­nál is, de a bel­ső­é­pí­té­sze­ti ele­mek és a be­ren­de­zé­si tár­gyak itt in­kább egy nyüzs­gő és vi­dám tár­sas­ág ké­nyel­mét szol­gál­va, fi­no­man a hát­tér­ben ma­rad­nak. Ra­fi­nált egy­sze­rű­sé­gé­vel tün­tet a két zó­nát el­vá­lasz­tó sö­tét­re pá­colt pa­nel vízs­zin­tes léc­so­ra, amely­nek erős ho­ri­zon­tá­lis irá­nyult­sá­ga nyil­ván­va­ló ter­mé-­sze­tes­ség­gel te­re­li a ven­dé­get a la­kás köz­pont­ja fe­lé. Ezek is­mét­lőd­nek a kony­ha­bú­tor és a kam­ra­szek­rény front­ján, sőt a re­lu­xa la­mel­lá­in is. A nap­pa­li ki­fe­je­zet­ten pu­ri­tán kor­pusz bú­to­ra­it – Ná­dai Csa­ba mun­kái – és a ka­na­pék le­tisz­tult vo­na­la­it az igé­nyes ki­dol­go­zás és a fi­nom ará­nyok te­szik nagy­sze­rű­vé. Az össz­ké­pet az oko­san ter­ve­zett vi­lá­gí­tás te­szi tel­jes­sé, a fé­nyek­nek ugyan­is kü­lön­le­ges sze­re­pet szánt a ter­ve­ző: egy­fe­lől a fő­ként es­ti hasz­ná­lat okán, más­részt a vál­toz­tat­ha­tó fény­for­rá­sok­nak kö­szön­he­tő­en egé­szen más ar­cát mu­tat­ja a la­kás a sö­té­te­dést kö­ve­tő­en, mint nap­pa­li fénynél. Fi­gye­lem­re mél­tóak a gard­rób és a há­ló ha­jó­ab­la­ko­kat imi­tá­ló, fal­ba sü­llyesz­tett kör­ala­kú lám­pái, a le­gat­rak­tí­vabb azon­ban még­is az el­vá­lasz­tó pa­nel tö­vé­be te­rí­tett ka­vi­cságy alól szű­rő­dő fé­nyek lát­vá­nya, és a nap­pa­li lám­pái.
    A ke­le­ti és nyu­ga­ti kul­tú­rák jel­leg­ze­tes­sé­gei, az el­len­té­tek ha­tá­sá­ra épí­tő kom­po­zí­ci­ós ele­mek, a tö­mör és át­lát­szó, a fény és ár­nyék  vál­ta­ko­zá­sa olyan egy­ség­gé ren­de­ző­dik, mint a jin és a jang örök har­mó­ni­á­ja, amely­ még hosszas „együtt­élést” kö­ve­tő­en is tar­to­gat meg­le­pe­té­se­ket.

forrás: inspirál