Lent a fák alatt én úgy vártalak
Ott a kis padon szívem fájt nagyon
Mért nem mondtad el azt ,hogy mást szeretsz
Azt,hogy mást szeretsz csak engem nem.


// Árnyas utcákon sétáltam oly sokat
Most már itt vagyok most már egy magam
Szívem érted fáj ,mert Te elhagytál
Nem jössz vissza már soha talán.//

//Lent a fák alatt,,,,,,,


Másik változat.

Tegnap vártalak kinn a hárs alatt
Az egyik kis padon szívem fájt nagyon
Mért nem mondtad el, hogy már nem jöhetsz
Hogy már nem szeretsz mindent elfeledsz

Egy szó is elég és én már feléd soha nem megye
Minden tova repült jobb lesz így egyedül
Menj csak menj tovább csendesen .

Ősz éjszaka zúg a szél szava
Mint én szívemből bánat sóhaja
Mért nem értik meg ezt az emberek
Kacagnak azon ,hogy én szenvedek.

De majd egy éjszaka minden véget ér
Meg gyötört szívem nem fáj senkiért
Akkor vissza sírsz újra engemet
Százszor meg könnyezed vétkedet



// Másik változat.//
Lent fák alatt én úgy vártalak,
Ott a kis padon, s a szívem fájt nagyon.
Mert nem mondtad el azt, hogy mást szeretsz,
azt, hogy mást szeretsz, nem engemet.
Vártalak, hogy vissza jössz, s megfogod két kezem,
s arcomról csókolod a lehulló könnyeket,
És akkor mondod majd, bocsássak meg neked
és ami régen volt, felejtsük el!
De te nem jöttél, hiába vártalak,
mába szőttem én eltűnő álmokat,
hiába jön majd más, hiába csókol más
Nekem majd te kellesz , senki más!

Címkék: marika  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 10 éve

Látta 19 ember.