Est borult az anyaföldre, csend honol a tájon.
Szeptember van, itt van az ősz, dér csillog a tájon.
Egy ablaknál elmerengve, édesanyám ül csak minden éjjel,
Áldja meg Őt a jó Isten, mind a két kezével!

Rózsafüzért tart kezében, néma az Ő ajka,
Csak egy szellő sóhaj jön ki, néha-néha rajta.
Kőbe vésett nagy betűktől kedves anyám vajon, mit is várhat?
Talán néki így lesz a jó, attól már a bánat.

Idegenben élek én most, elsodort az élet,
Megfogadom édesanyám egyszer hazatérek.
Ráborulok kiskapudra, szívszorongva megered a könnyem,
Talán néked így lesz a jobb, akkor máris könnyebb.

Címkék: marika  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 10 éve

Látta 21 ember.