Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,
Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki
Így sohase vártak, így sohase kértek,
Így még nem szerettek , soha soha téged.

Minden virág az én szerelmemből nyílik,
Ez az én szerelmem elkísér a sírig
Minden nóta az én bánatomat zengi,
Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki.

Sűrű csillagos az ég, majd eszedbe jutok még, de már akkor késő lesz.
/:De már akkor késő lesz, mert a szívem másé lesz.:/

Sűrű erdőbe jártam, csillaghullást is láttam, lehullott a csillagom.
/:Lehullott a csillagom, elhagyott a galambom.:/

Tagadom, tagadom, tagadom, hogy valaha is jártam volna teutánad,
Tagadom, tagadom, tagadom, hogy a szívemet érted epeszti a bánat.
/:Tagadom, hogy csókot adtam, százat is egyvégből,
Letagadom még a Fiastyúkot is az égről:
Tagadom, tagadom, mindhalálig tagadom:
Egy szó sem igaz az egészből.:/

Az igaz, az igaz, hogy a csókot szeretem és egyszer egy csillagra néztem.
Az igaz, az igaz, elbűvölte a lelkemet, végképp a bolondja lettem.
/:Szerelmetes nótaszóval csaltam le az égről,
Hazug volt a csillagfényes mosoly a szeméből,
De én nem búsulok, csak egy kicsit belehalok:
Ennyi igaz az egészből.:/

Címkék: marika  

Kategória: Zene

Feltöltés ideje: 10 éve

Látta 4 ember.