Szeretlek! Hogy miért ne kérdezd,
Csukd be a szemed és a szíveddel érezd.
Tudom, hogy az érzéseim kölcsönösek neked
A csókjaid engem boldoggá tesznek.
Én még akkor is szeretlek, ha elmegyek innét,
Ha majd a síromra egy szál rózsát vinnél.
És átölelnéd keresztem mondván - Sose feledlek!
én pedig csak annyit üzenek majd neked: Még mindig Szeretlek!

Fehér lett a kert, az udvar,
fehér lett a
nagyvilág!
Mesebeli kristályoktól
mesések a kerti fák.
Csakhogy nem hó hullott rájuk,
nem is dér és
nem dara...
Mesés kertbe mesés fákat
varázsolt a
zúzmara. /Szalai B./

" Szívedet simítom , ölellek két kézzel ,hogy miért SZERETLEK , nem fogom fel ésszel . Érzem szívünk dobbanását mi körül vesz minket , engemet és téged . "