Arra születtem versekben rímeket faragjak,
 elmétekben lelketeken át emlékül maradjak.
Annyi ember a világban kinek már adtam,
szívében talán benne is maradtam.

Érzelem benne szerelem mindenkit mozgat,
ez olykor a személyiségben harangot kongat.
De ne félj mert mindig van valaki veled,
ha zuhannál akkor is fogja a kezed.

Lehetek én a rossz lenne kedved,
nem kell semmit bevenned.
Reggelente sokan vannak  a fészen,
rosszkedv miatt szinte teljesen készen.

Legyek kávédba én néha a cukor ,
néha kell az életbe valami humor.

 Tinédzser kor küszöbén

Fiatal vagy az érzed végtelen a világ,
úgy kívánod az életet mint a nyíló virág.
De tudnod kell szüleid lelkükben melléd állnak,
s ha igazán szeretnek talán veled is szállnak.

Ha nem mondod mi bánt s érdekel,
eljön az idő mikor már hiába kérdezel.
Addig szeresd anyut s talán aput,
amíg buli után még nyitják a kaput.

Mert senki nem örök életű a földön,
de őket hajtsa belül a jóakaró ösztön.
Néha az érzed velük az élet börtön,
kérlek akkor se lázadj fel rögtön,

Szülő vagy s gyermeked beteg
 
Gyermekem beteg könnyet látok szemében,
gyengéden ölelem s kezem tartom  kezében.
Milyen hatalom képes elbánni védtelen lénnyel,
sok szülő nehezen birkózik meg ezzel a ténnyel.

Gyógyszer kell hogy egészséges legyen ,
újra életvidám kislányként tegyen .
Mikor azt mondja apa  nekem ez fáj ,
sírások közepette mellé kell hogy állj.

Mint beteg hercegnő ki lórol leesett,
velem ez sajna most megesett .
Válamra borulva lelkében éreztem,
fájdalom érzéstől majdnem véreztem.