Cselekedni kell Székelyföldön

 De ahhoz a helyzetet kellene megérteni, s
felfogni:székely  népünk soha nem süllyedt még ilyen mélyre. Tévedés a
tatárjárással, a török uralommal a párhuzam: ezek ugyanis a népi
alapot nem rontották meg. Ezért tudott a székelység eme kataklizmák
után új életre kelni, s adott esetben asszimilálni is, a nagyobb
tömbjei közé beékelődött népeket. A kialakuló kapitalizmus, a piacra
termelés, a pénznek a legalsó rétegekig való elérése viszont teljesen
szétzüllesztette a népi bázist. Egyik üzletember ismerősöm, így fogalmazta
meg ennek a világnak a filozófiáját: "Üzletben nincs testvér." De
ott, ahol mindenki a pénzt hajtja, az után futkos, nem csak testvér
nincs, hanem szerelem sincs (ezt keverik össze a szexuális vágyakkal)
szeretet sincs, hűség sincs. Ha mindent pénzben mérek, akkor rövid
távban kezdek el gondolkodni. Márpedig - ezt mindenki tudja - egy
gyermek is, hosszú távú kötelezettségekett jelent. Ezért igyekszik a
modern ember ennek "veszélyét" csökkenteni, s ha váratlanul mégis
"beüt a krach", pánikszerűen kapkodni, kétségbe esni.

"Nincs munka!" Olyan munka, amiért fizetnek, amiért pénzt kapok, egy
vénülő, egyre több öreg eltartásának egyre képtelenebb terheit nyögő
országban valóban egyre kevesebb van. S éppen az elvénülés miatt van
egyre kevesebb: az egyre több időskorú - akár tetszik ez akár nem -
eltartásának költsége elvonja a munkahely teremtő beruházások elől a
pénzt. Egy ilyen országból aztán, a maradék székely-magyar ifjúság
törvényszerűen
menekül.

"Elvesztette a magánvaló vidéket, s nem talál vissza hozzá."

Már Kodolányi János megírta a hatvanas években, hogy mutatóban se
találkozott olyan fiatallal, aki földműves akart volna lenni. Mindenki
gyermek, akivel útja során volt alkalma beszélni, színész/nő, orvos,
tudós és efféle pályára akart menni. A felnőttek világa tükröződött
természetesen a gyermekek szavaiban.

Apám akart paraszt maradni. Tanulni akart, s tanult is. De egész
életében nem tudott elszakadni a földtől. Mindig volt egy kis föld
egy kis kert.
 A paraszti élet hosszútávú gondolkodást
igényelt meg és földműveléssel, állattenyésztéssel együtt egy komplex
egészet alkotott. Ha már valamiért ebben fizetni kell, akkor megdrágul
a termelés. Fizetni csak akkor nem kell, ha magam csinálom meg.
,,Esetleg a családdal együtt csináljuk meg". S itt már számít, hogy van-e
gyerek, akit be lehet fogni.

Cselekedni egyénileg is lehet, s ezekből az egyéni cselekedetekből
állhat össze végül az, hogy megmenekül a székely nép.

Férfiak!

Nősüljetek meg! Ha a nő szabódik, ha hímel-hámol, hogy "Ebben a
világban!" stb. határozottsággal, a nehézségeket legyőzni képes (!!!)
erőtök tudatában nyugtassátok meg, hogy ki fogtok tartani mellette,
hogy nem hagyjátok el őt akkor se, ha ötven miniszoknyás, mély
dekoltázsú húszéves csinibaba masírozik előttetek minden nap. Így
álljatok aztán később az élet egyéb dolgaihoz is: gyerekhez,
munkahelyhez.

Legyetek találékonyak! Ha jobban álltok anyagilag, spóroljatok. Akkor
fogjátok a pénzt, amikor van, de ne ennek hajkurászása töltse ki
életeteket. Készüljetek mindig váratlan helyzetekre is. A munkahely
megszűnhet. Ne ragaszkodjatok görcsösen a városi, főleg a nagyvárosi
élethez. Azt a pénz irányítja, az hozta létre. Néhány hektár föld a
határban jó háttér. Tanuljátok meg a földdel való foglalkozást. Ne
legyetek erre restek!

Mindig a jövő, az utódok határozzák meg gondolataitok fő irányát,
tetteiteket! S a jövő, népeteké lesz!




                    Péter János
    a  Székely Nemzeti Tanács alelnöke
                  Kézdivásárhely