Ezeregy éjszaka
avagy a szultán unokája

Egy továbbképzésen voltunk Kazahsztánban, új repülő típus megismerése mentünk ki, amikor belekerültem ebbe a hihetetlen történetbe. A bázis szokásai közé tartozott a polgári lakossággal történő kapcsolat ápolása. Bár ezen a területen nem örültek különösebben az idegeneknek, de a gazdasági kényszer nagy úr! Mivel a bázis jobban ellátott bizonyos dolgokkal, a lakosok a hozadék reményében elviselték ezeket a kényszerű találkozásokat! Az itt élők alapvetően iszlám hitüek, és ezen a 70 éves szovjet uralom sem tudott sokat változtatni!

Történetem egy ilyen „ismerkedési est” alkalmával kezdődött, illetve a velem történteket írja le. A hely ahol találkoztunk a poros, sivatagszéli város prominens képviselőivel egy a tájba jellegzetesen beillő félig erőd, félig mecset szerű épület volt.
Kis társaságunk már a belépésnél észrevette, hogy ez a hely nem akármilyen szovjetizált környezet. Az erődszerű falakon belül egy virágzó kert, szökőkutak, pálmák fogadták a belépőket. Mind később megtudtuk ez a cári rendszerben még funkcionáló szultán rezidenciája volt. Valamilyen különös ok miatt – később erre is fény derült –  az  épület nem lett a szovjetek martaléka, valahogy mindig sikerült átmenteni az utókor számára.

Kis csapatunkat az ősi hagyomány szerinti öltözékű lányok fogadták. Hajuk többnyire hosszú fekete, volt akinek csak simán a vállára omlott, többségüknek azonban hosszú copfba volt fonva! Szemük színe a barna és a fekete között, pillantásuk szinte sütött! Öltözékül színes fátylak bő szinte áttetsző selyem bugyogók, amelyek bokánál záródtak. Hogy mégsem volt ebben a „szerelésben” melegük annak volt köszönhető, hogy ezek a nadrágok boka fölött, majdnem combig több helyen fel voltak hasítva, így járás közben kivillant lábszáruk, combjuk. Összességében rendkívül ingerlő látványt adva a férfiszemeknek! Mi, akik már hónapok óta „élveztük” a sztyeppék és a félsivatag vendégszeretetét és igazi nőt csak képeken láttunk rendkívül izgatottak voltunk!

A lányok közül kitűnt egy kb. fél fejjel magasabb, aki írányította a fogadást. Már az első pillanatban mikor megláttam, valami furcsa hatást éreztem! Mint mikor a kígyóbűvölő és a kígyó találkozik. Természetesen ebben az esetben én voltam a kígyó!

Persze nem szabad kihagyni a vendéglátók közül a helyi hatalmasságokat sem . Itt volt a város minden valamit számító ura és elvtársa: Mi velük nem sokat foglalkoztunk, hanem a lányok kalauzolásával célba vettük a terített asztalokat ahol étel ital várt mindenkit!

Egy helyi méltóság köszöntője után csoportunk vezetője megköszönte a szívélyes fogadtatást és áldomást ittunk! Folyta pezsgő és a vodka!

…

Engem az a  hosszú fekete hajú, harmincas éveiben járó meghatározhatatlan nemzetiségű nő vett „szárnyai” alá, aki úgy látszott hogy valamilyen felsőbb kaszthoz tartozott, mert nem csak a lányok, hanem a férfiak is láthatóan tartottak tőle. Volt benne egy kis indiai, arab, talán még mongol vér is. Hosszú, derékig érő haja két copfba volt fonva. Ruházata természetesen keleties, könnyű színes fátylak borították légiesen karcsú testét. Érdekes módon, beszélt angolul  és franciául is az oroszon kívül, így valamelyest elboldogultunk egymással.

Üdítőt töltött, gyümölcsökkel kínált. Elfogadtam, mert bizony már elég régen megettük - még a bázison – az ebédet. A feltálalt étel és az ital nagyon kellemes volt. Megfigyeltem, hogy az étkészlet bizony nem a GUM áruházból, hanem jóval korábbi időkből való!

Beszélgetés közben megtudtam hogy Ludmilla – Leila (mert így hívták) tulajdonképpen a szultán dédunokája. A szultán sikeresen átvészelte a forradalmat, az oroszoknak szükségük volt a térségben arra, hogy hatalmukat ez a nép elfogadja és ez csak így volt kivitelezhető. Később a szultán fia, Leila nagyapja, majd Leila apja is integrálódtak a szovjet rendszerbe, hatalmi pozíciókat foglaltak el, így a Moszkvától távol eső vidéken valamelyest megőrizhették függetlenségüket, és vagyonukat is.

Leila újabb és újabb ínycsiklandozó étkekkel kínált és bár vallásuk  tiltja (?) valamilyen alkoholos ital is keveredett az üdítők közé! Kezdtem nagyon kellemesen érezni magamat. Társaságunk többi tagjára nem is figyeltem, mert teljesen elbűvölt Leila kedvessége, egzotikus szépsége. Mozdulataiból, hangjából sugárzott az erotika! Mindez annyira lenyűgözött, hogy szinte egy pillanatra sem vettem le róla a szememet. Kutató pillantásaimat észrevette és rafinált öltözéke néha-néha többet is mutatott mint ahogy az illendő lett volna! Kivillantak keblei, a selyem bugyogó bő szárából kivillant karcsú bokája, combja  a papucsból amit viselt kármin színű körmei.

Valahogy egyre közelebb kerültünk egymáshoz, fizikailag és érzelmileg is. Egyszer csak megfogta a kezemet és egy ajtó felé húzott. Belépve egy sötét folyosón haladtunk majd egy derengő fénnyel gyertyákkal és olajlámpákkal megvilágított terembe értünk. Szinte földbe gyökerezett a lábam. Egyszerre csak az ezeregy éjszaka díszletei között találtam magamat. Ott ahol a szultánnak mesélhetett Seherezádé! A márvány padlón kiterített állatbőrök. Majdnem beleléptem egy óriási tigris szájába. A falakon keleti szőnyegek,  középen pedig egy hatalmas ágy! A teremben volt egy kis szökőkút, amelyben illatos (talán rózsaolajtól) víz csobogott!

A bódulatot fokozták a füstölők, amelyekben általam fel nem ismert anyagok parázslottak és ontották bódító illatukat. Az ágy mellet egy vizipipa is fütölgött előre vetítve a közeledő kellemes élményt!

Az én „Seherezádém” azonban nem mesélni akart!