„Talán azzal kellene kezdenem,hogy bemutatkozom. De mivel magam sem tudom, hogy ki is vagyok, igy nehéz lesz. Nehezebb talán mint ahogyan azt gondolnád.

  Ha magamra gondolok, csak egy negatív felhőt látok lelki szemeim előtt. Egy felhőt, ami néha még sötétebb a legsötétebb északánál.Béjegek álltal megsebezve.

 A bűn egy idő után elhatalmaskodik a lelken. A kimondatlan vágyak elnyomják az emberi lélek minden szépségesnek mondott valóját.

 Amikor szembesűlsz azzal, hogy a könnyebb út ott áll a kűszöböd előtt, nem tudsz sem előrre, sem hátra lépni, akár csak egy kicsit is. Megbénulva nézed magát a semmit.

 Ki vagyok én? Aki áll az ajtó!melőtt, fogva a kilincset- mégis el nem fordítva. Két hazugság közt állva. Mi az a két entitás aki közt csak lélekként vergődöm? Két ember, aki talán szeret, s aki talán szeretne...”

 Ha szeretnél tovább olvasni, itt megteheted:

         http://mylifeaskarola.cafeblog.hu