Ha csendesen evezel és jól figyelsz, a Szigetköz minden négyzetméterén találsz valami érdkeset. Szép ez az állat, pedig valami atavisztikus viszolygást érzek minden kígyó iránt. Két - máig meghatározó - élményem vana vízisiklóról. Apámnak vittem ebédet a rétre, szénakaszálás idején - jó, ha öt voltam - játszadozva közben. A lényeg az volt, hogy az eget bámulva valójában, csak szemem sarkából lefele pillogva kerestem fekete foltokat a sok zöldben, amire ráléphetnék. Vakondtúrás, tehénszar... egyre ment. Már előre érezte a mezítelen talpam a finom meleget - hétágra sütött a nap - mikoris helyette valami iszonyathideg mozdult meg a talpacskám alatt: a napozni készülő sikló!
A világ végéig dobtam el az éthordó kosarat, csak jó félóra múlva sttenkedtem vissza érte, megnézni mi maradt a bablevesből meg a pogácsából - megette-e a kígyó. De megvolt minden - pechemre - még a köcsög sem tört el. Összeszedegettem a babszemeket a kosár aljáról, mertem rá kis levet is a Herpenyő nevű patakocskánkból, közben az Öreghíd karfáján megszárítottam a pogácsát. Ma is előttem van apám arca, ahogy ebédhez készül: harap egyet a pgácsából, majd bekanalazza a levest. Fönnakad a szeme egy pillanatra, majd rágni kezdi a babot, s megenyhül. Csak az újjabb fordulónál néz bele a cserépbe: - Mit etetsz te velem, Kölyök?
Sírás, verés - ahogy akkoriban dukált. A kígyóról most esik szó először.

Címkék: Áradás szigetközben  

Kategória: Hobbi, játék

Feltöltés ideje: 15 éve

Látta 188 ember.