Az ártatlan tolvaj

Gyermekkorom egyik kedvenc meséje volt a bagdadi tolvaj, aki ugyan lopott, s a mai etikai érzékemmel tudom, hogy ez bűn, de mindig olyanoknak adta aki erre rászorult. S ahogy haladtam előre a történetekben, egyre jobban izgultam, drukkoltam, hogy sikerüljön Neki!

Persze azóta eltelt pár év, s tudom, hogy a tolvajok általában nem olyanok mint a mesében, nem azért lopnak, hogy aztán a megszerzett értékeket szétoszthassák, hanem önös érdekből. S mivel olyan a munkám, hogy elég sok tolvajjal, piti bűnözővel találkozom, ma már nem drukkolok Nekik, hanem éppen az ellentábort erősítem, s remélem elfogynak. Vagyis azok mindenképpen akik Önös érdekből lopnak! Bár azt hiszem olyan aki másoknak adná, olyan csakis a mesében van, ugyan a törvény szerint ez is bűn lenne, ha lenne..... Na de nincs, vagy csak a mesékben.... De a lopásnak, ha nem is szó szerint vagy egy ártatlan formája is, amikor pillanatokat, érzelmeket lopunk el. Persze etikailag és morálisan ez sem túl szép, de semmi esetre sem káros. Amikor időm, na meg lelki állapotom engedi, akkor figyelni szoktam azokat az embereket akikkel együtt utazom,. Na persze nem feltűnően, hanem csak úgy lopva. Sokan úgy vélik, hogy egy pillanat kevés ahhoz, hogy embereket ismerhessünk meg, s ezzel nem is vitatkozom, de látni lehet az aktuális lelki és kedélyállapotukat.

Régebben még nagyon sok mosolygó, viszonylag vidám embert lehetett látni, s ilyenkor az Ő jókedvükből energiájukból lehetett egy kis erőt meríteni. S ha valaki ezt tette, ezt hívtam én a pillanat tolvajának. Hiszen meglátta, megszerezte, magával vitte, felhasználta Önös érdekből., s mégsem ártott ezzel senkinek. ŐK voltak az ártatlan tolvajok. Ma egyre nehezebb ezt a „mesterséget űzni” mert a tömegközlekedéseken, lehangolt szomorú, feszült, vagy éppen ideges emberek vannak többségben. S ha valaki mosolyog, azt megnézzük: „...ez most minek örül...”

Ha pedig valaki ránk mosolyog, a mögött valami szándékot próbálunk felfedezni, az már gyanús.... pedig, nem tesz semmi rosszat, csak adni próbál, buzdít minket, hogy legyünk a pillanat tolvajai, vigyük magunkkal és használjuk el, ő nem bánja, hajra, vigyük. Ahelyett, hogy megtennénk, gondolkozunk, kombinálunk, vagy éppen csak bolondnak nézzük!!

De kár, hogy ez ma így van.......