Tanmese …Egy csésze kávé

 Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy
 meglátogassák régi egyetemi tanárukat.

 A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és munka kapcsán.   A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy
 kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag,
 üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, s
 szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát.

 Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt: "Megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket. Habár mindannyiótoknak az a természetes, hogy mindenből a
 legjobbat kívánjátok önmagatoknak, ez a problémáitok és a
 srtesszetek forrása is.

 Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s
 nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás
 csészéit figyeltétek."

 "Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az Élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg."

 "Néha, azzal, hogy csak a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét."

Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak....a kávét élvezzétek helyette.