Szép nyári este volt a napnyugta fényei vörösre festették az ég alját és a rét füvének édes illata csíntalan gyermekként, csiklandozta az ember orrát. Ebben a meghitt, idilli környezetben két ifjú szíve egyként dobbant amint egymás karjaiban gyönyörködtek a naplemente szépségében. Ők voltak: Anna és Márk történetünk főszereplői. Anna szegény farmer családból származott apjának kis farmja volt a várostól nem messze.  Márk a város bankárának fia, akit apja saját nyomdokaiba szánt.

Térjünk vissza a rétre, ahol a két fiatal élvezte a táj csendjét, meghittségét, karjaik fonódását, melyet beárnyékolt a közelgő búcsú pillanata.

- Mennünk kellene, apám hamarosan keresni fog. Későre jár, megszid, ha nem érek haza időben. Aggodalmaskodott Anna megtörve a csendet.

- Rendben induljunk. Egyezett bele Márk bár szíve egészen mást súgott, de nem szerette volna, ha kedvesét miatta bajba kerülne. Elindultak hát szótlanul lovaikhoz, akik türelmesen várták gazdáikat kicsit arrébb békésen legelészve. Márk felsegítette a lányt, a nyeregbe, aki mosollyal jutalmazta a fiú előzékenységét, ezután ő is felpattant a lova hátára és ellovagoltak a lányházához. Amikor odaértek a kisházba az olajlámpák fényei haloványan szűrődtek ki az ablakokon.

- Meg érkeztünk. - Köszönöm, hogy haza kísértél most már be, kell mennem, így is túl soká maradtam.

- Menj csak. - Holnap találkozunk várlak a réten. Ezzel a mondattal egy időben csókot adott a lány arcára.  Mire fel fogta mi is történt a fiú árkon, bokron túl volt.

Anna bevitte lovát az istállóba lenyergelte, megetette majd elindult a ház felé. Legnagyobb megdöbbenésére apja, James, az ebédlő asztalnál ült s várta lánya hazatértét. Komor, rezzenéstelen arccal vonta kérdőre lányát távollétéről.

- Nincs mondani valód számomra? Kérdezte

- Nincs.válaszolta Anna

 A döbbenettől nem tudott mást kinyögni.

- Merre csavarogtál? Erősködött apja.

- Én. én csak kimentem a rétre lovagolni, közben elszaladt az idő. Ne haragudj apa. Ígérem, többet nem fordul elő. Bele se gondoltam, hogy te itthon aggodalmaskodsz.

- Még egy ilyen húzás és nem mehetsz el jó ideig. Értetted?

- Igen.

- Most pedig indulás lefeküdni!

A lány lehajtott fejjel elment aludni. Nem, mert feleselni apjával nehogy büntetést kapjon.

Eközben Márk is haza ért nagyobb szerencsével m int Anna, mert őt nem vették észre, amint belopózott a házba, majd a szobájába. Ő is bevitte lovát az istállóba, majd a bejárati ajtót csendesen kinyitva, felosont a lépcsőn már fent is volt a szobájának ajtaja előtt és pillanatok alatt az ágyában termett. Amint kissé lelke megnyugodott rátörtek Annával való első találkozásának emlékei.

I. Fejezet

Forró nyári vasárnap volt a város alapításának évfordulóját ünnepelték. a mise után vette kezdetét minden városbéli, ki vette a részét a szervezésből.

Sok saját kézzel készített finomságot hoztak a városban élő asszonyok. A férfiak előző délután elkészítették és feldíszítették a pavilont ahol a zenészek, játszanak. Így az csak a mulatság maradt. Mindenki a legszebb ruháját vette fel erre a jeles napra. Anna és édesapja éppen beszélgettek Haris tiszteletessel, amikor Márk megpillantotta a lányt. Szép szőke haja, kerek arca, karcsú alakja, gyönyörű szép tengerkék szemei megigézték. Tudta ő az, akit neki teremtett a sors. Alig várta, hogy kiszemeltje egyedül maradjon és leszólíthassa. Nem is kellett soká várni, mert James a zenekarral elment hegedülni a tiszteletes pedig üdvözölte a többi vendégét.

Márk oda lépett a lányhoz kezdte:- Elnézést kisasszony! - Ne haragudjon a tolakodásért, de arra gondoltam, egy olyan csinos lány, mint ön mit keres távol a társaságtól.

- Igazán szép szavak, de felénk be szokás mutatkozni.

- Teljesen igaza van a nevem: - Márk Ovens

- Nagyon örvendek Mr. Ovens az én Anna Knight vagyok.

Most hogy bemutatkoztunk egymásnak, felkérhetem egy táncra?

- Hát nem is tudom. Anna szégyenlősen rámosolygott a vadidegen fiatalemberre, akit még csak most ismertem meg? Na, nem bánom menjünk. Márk szívéről nagy kő esett le abba a pillanatban, ahogy e szavakat meghallotta.

Lassan elindultak a tánctér felé.

Ahogy a tánctérre léptek egymásféle fordultak Márk át fogta Anna derekát ő, pedig kissé összerezzent. Ennek ellenére rátette a kezét Márk vállára a kezeiket egymásba, fonták és elkezdtek táncolni. Éppen egy andalgós dalt játszottak, mind jobban a zene hatása alá kerültek ezért közelebb s-közelebb léptek egymáshoz, míg végül kissé összesimultak. Vége lett a zenének, eleresztették egymást

És elsétáltak a közeli kis pavilonhoz frissítőért, egy pad állt előtte leültek.

- Hozhatok valamit inni? Érdeklődött Márk.

- Igen, kérek egy pohár vizet! Válaszolta a lány.

- Már is hozom, ne mozdulj! Várj meg itt. Ezzel el is tűnt.

Anna közben azon aggódott, nehogy az apja rajta kapja, mert nem nézte jó szemmel, ha idegen férfiakkal szóba ál.

Ahogy ezt végig gondolta már vissza is tért Márk a frissítőkkel.

- Már itt is vagyok! Szóval Anna Knight. Mesélj magadról.

- Nem sokat tudok mondani édesapámmal élek nem messze a várostól egy kis farmon. Állatokat tartunk, gazdálkodunk.

- Te mivel foglalkozol? Kérdezett vissza Anna érdeklődőn.

- Nos, mi is, gazdálkodunk apámmal nekünk is, van farmunk. Mi is farmerkeddünk, gazdálkodunk

- Felkérhetem egy táncra kisasszony? Terelt Márk, mert bár nem szívesen hazudott azt gondolta így lesz a legjobb, ha még nem árulja el kilétét.

- Szabad felelte Anna, de ez lesz az utolsó, mert utána megyek apámhoz. Ezzel elmentek és táncoltak. Miután vége lett a zenének Márk azt mondta Annának: - Várlak holnap az öreg réten. Gyere el látni, szeretnélek!

- Ott leszek! Felelte önkéntelenül a lány.

- Viszlát, holnap! Köszönt el Márk és mire választ kaphatott volna el is tűnt.

A legjobbkor, mert ebben a pillanatban megjelent az apja, hogy haza vigye a lányát ugyan is estére járt. - Hát itt vagy? - Már mindenütt kerestelek!

- Gyere, megyünk haza!

- Megyek apa! Engedelmeskedett apjának Anna.

Márk egy fa mögül nézte végig a jelenetet és már alig várta a másnapot, amivel történetünk elkezdődött. Ezzel a gondolattal szenderült mély álomba.