Kis türelmet...
(1.rész)
Kamilló Barátokat talál
1.
Kamilló ma egy nagyon különleges napra ébredt.
- Végre megyek a Bányába!- Mondta nagy lelkesen a kicsi vágathajtó bányagép.
2.
-Jaj, de itt nagyon sötét van.-Kiáltottfel Kamilló és megállt.
A többi bányagép ezt persze nem nézzte jó szemmel és rá mordultak:
-Nincs megállás, gyerünk dolgoz!
-De itt sötét van! Nekem ez nem tetszik!
-Mit mondtál?-Förmedtek rá a többiek.
-Ti is gorombák vagytok velem, inkább elmegyek világgá!- Hisztizett Kamilló és ott hagyta a bányát.
3.
Kamilló kiért egy rétre ahol ragyogoan sütött a nap és madarak csicseregtek.
-Ez az! Végre napfény! -Örvendezett Kamilló.
-Jaj! A virágom! -Szólalt meg egy zümmög hang.
-Hmm? Ki vagy és milyen virágod?
-Én egy méhecske vagyok és te össze tiportad a virágot amit kinéztem magamnak.
-Oh, ne haragudj én igazán nagyon sajnálom, de van itt még rengeteg belöle.
-Igen ez igaz, de nézd mennyit eltiportál.
-Hát én igazán nem akartam. Sajnálkozott Kamilló és kicsit szégyelte is magát ahogy látta milyen pusztitást csinált.
-Most akkor hogyan legyen? -Kérdezte a méhecskét.
-Azt én nem tudom.
-Menj vissza a bányába dolgozni! -Szólalt meg egy hang a bokorból.
-Nem akarok! Ott sötét van és gorombák velem a többiek.
Erre a bokor megmozdult és kijött belöle egy kis hermelin.
-Dehát neked ott lenne a helyed, hogy segits az embereknek. -Mondta a hermelin
-Tudom, hogy az lenne a feladatom, de én inkább itt maradnék!
-Ha tovább maradsz minden virágot eltaposod! -Vágta rá a méhecske rosszalóan.
-Gyerünk menj máshova, de itt ne maradj! -Kiálltott rá a hermelin és Kamilló könnybelábadt szemekkel odébb állt.
4.
-Hát itt meg tul sok a fa nem férek el! Ha használnám a vágógejeimet akkor.
-Ne, ne csináld! -Vágta félbe egy rémült hang.
-Itt a fészem és a fiókáim -Mondta a bagoly.
-Hát repüljetek el! Azért van a szárnyatok.
-A fiókáim még kicsik, nem tudnak még repülni.
-Oh, hát ezt nem tudtam, akkor megkerülöm az erdöt. Ugy jó lesz, kedves bagoly?
-Igen, de figyelj kicsi bányagép, ha balra mész folyót találsz. Menjél inkább jobbra! -Tanácsolta a bagoly.
-Köszönöm szépen! -Hálálkozott Kamilló és tovább folytatta utját az ismeretlenbe.
5.
Meglátott az ut szélén egy pityogó, szomoru kislányt. Egyböl oda sietett hozzá és meg kérdezte, hogy mi a baj.
-El hagytam a Gedeon babám. -Sírta el a kislány.
-Jaj, hát segitsek megkeresni? -Ajánlkozott fel Kamilló.
-De még is hogyan? -Zokogott vigasztalhatatlanul a kislány.
-Hát elmegyünk arra ahol eddig jártál ma. Na mit szólsz hozzá?
-Jó legye. De mi van, ha nem találjuk meg? -Aggódalmaskodott a lányka.
-Ez eszedbe se jusson! Egy ilyen aranyos kislánynak nem tünnek el csak ugy a babája. -Próbálta vigasztalni. Majd bemutatkozott neki.
-Én Kamilló vagyok a vágathajtó bányagép. Téged, hogy hívnak?
-Simon Etának a babámat pedig Gedeonnak.
-Tudom ezt már mondtad.
-Az a baba nagyon fontos ám nekem Kamilló!
-Igazán, és még is miért?
-Mert pont gy nézki mint a "hercegem"!
-Herceged? -Értetlenkedett Kamilló.
-Igen! Artura az én "szökehercegem"-re hasonlit.
-Így már értem. Nem kellett volna jobban vigyázznod rá? -Kérdezte kicsit komor hangon.
-Igen tudom. -Motyogta Eta az orra alatt. -Már meg bántam, hogy figyelemetlen voltam.
-Ni-ni!!
-Mi az Kamilló?
-Nézd, az ott egy baba. Lehet a te babád nem?
-De igen, az-az! Köszönöm Kamilló, köszönöm! -Eta oda rohant és felkapta Gedeont.
-Ezzel akkor végeztünk is. Szia Eta! -Integetni kezdett Kamilló.
-Várj kicsit, hova mész? -Kíváncsiskodott a kicsi lány. -Nem maradsz velem?
-Ki? Én? Veled maradjak? Dehát én olyan nagy vagyok. A virágokat eltiprom, az erdöben nem férek el és a vízbe se mehetek.
-Annyi baj legyen. Gyere velem haza, hidd el ott nagyon jól fogod érezni magad. -Nézzet hatalmas szemekkel Eta a kicsi bányagépre.
-Rendben, legyen! -lelkesült fel Kamilló és felkapta a hátára Etát.
Végre boldog volt a bányagép és nagyon örült, hogy egy igaz barátra talált.
(1. rész)
Vége
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Hozzászólások