(1.rész)

Kamilló Barátokat talál

1.

Kamilló ma egy nagyon különleges napra ébredt. 

- Végre megyek a Bányába!- Mondta nagy lelkesen a kicsi vágathajtó bányagép.

2.

-Jaj, de itt nagyon sötét van.-Kiáltottfel Kamilló és megállt. 

A többi bányagép ezt persze nem nézzte jó szemmel és rá mordultak:

-Nincs megállás, gyerünk dolgoz!

-De itt sötét van! Nekem ez nem tetszik!

-Mit mondtál?-Förmedtek rá a többiek.

-Ti is gorombák vagytok velem, inkább elmegyek világgá!- Hisztizett Kamilló és ott hagyta a bányát.

3.

Kamilló kiért egy rétre ahol ragyogoan sütött a nap és madarak csicseregtek.

-Ez az! Végre napfény! -Örvendezett Kamilló.

-Jaj! A virágom! -Szólalt meg egy zümmög hang.

-Hmm? Ki vagy és milyen virágod?

-Én egy méhecske vagyok és te össze tiportad a virágot amit kinéztem magamnak.

-Oh, ne haragudj én igazán nagyon sajnálom, de van itt még rengeteg belöle.

-Igen ez igaz, de nézd mennyit eltiportál.

-Hát én igazán nem akartam. Sajnálkozott Kamilló és kicsit szégyelte is magát ahogy látta milyen pusztitást csinált.

-Most akkor hogyan legyen? -Kérdezte a méhecskét.

-Azt én nem tudom.

-Menj vissza a bányába dolgozni! -Szólalt meg egy hang a bokorból.

-Nem akarok! Ott sötét van és gorombák velem a többiek.

Erre a bokor megmozdult és kijött belöle egy kis hermelin.

-Dehát neked ott lenne a helyed, hogy segits az embereknek. -Mondta a hermelin

-Tudom, hogy az lenne a feladatom, de én inkább itt maradnék!

-Ha tovább maradsz minden virágot eltaposod!  -Vágta rá a méhecske rosszalóan.

-Gyerünk menj máshova, de itt ne maradj! -Kiálltott rá a hermelin és Kamilló könnybelábadt szemekkel odébb állt.

4.

-Hát itt meg tul sok a fa nem férek el! Ha használnám a vágógejeimet akkor.

-Ne, ne csináld! -Vágta félbe egy rémült hang.

-Itt a fészem és a fiókáim -Mondta a bagoly.

-Hát repüljetek el! Azért van a szárnyatok.

-A fiókáim még kicsik, nem tudnak még repülni.

-Oh, hát ezt nem tudtam, akkor megkerülöm az erdöt. Ugy jó lesz, kedves bagoly?

-Igen, de figyelj kicsi bányagép, ha balra mész folyót találsz. Menjél inkább jobbra! -Tanácsolta a bagoly.

-Köszönöm szépen! -Hálálkozott Kamilló és tovább folytatta utját az ismeretlenbe.

5.

Meglátott az ut szélén egy pityogó, szomoru kislányt. Egyböl oda sietett hozzá és meg kérdezte, hogy mi a baj.

-El hagytam a Gedeon babám. -Sírta el a kislány.

-Jaj, hát segitsek megkeresni? -Ajánlkozott fel Kamilló.

-De még is hogyan? -Zokogott vigasztalhatatlanul a kislány.

-Hát elmegyünk arra ahol eddig jártál ma. Na mit szólsz hozzá?

-Jó legye. De mi van, ha nem találjuk meg? -Aggódalmaskodott a lányka.

-Ez eszedbe se jusson! Egy ilyen aranyos kislánynak nem tünnek el csak ugy a babája. -Próbálta vigasztalni. Majd bemutatkozott neki.

-Én Kamilló vagyok a vágathajtó bányagép. Téged, hogy hívnak?

-Simon Etának a babámat pedig Gedeonnak.

-Tudom ezt már mondtad.

-Az a baba nagyon fontos ám nekem Kamilló!

-Igazán, és még is miért?

-Mert pont gy nézki mint a "hercegem"! 

-Herceged? -Értetlenkedett Kamilló.

-Igen! Artura az én "szökehercegem"-re hasonlit.

-Így már értem. Nem kellett volna jobban vigyázznod rá? -Kérdezte kicsit komor hangon.

-Igen tudom. -Motyogta Eta az orra alatt. -Már meg bántam, hogy figyelemetlen voltam.

-Ni-ni!!

-Mi az Kamilló?

-Nézd, az ott egy baba. Lehet a te babád nem? 

-De igen, az-az! Köszönöm Kamilló, köszönöm! -Eta oda rohant és felkapta Gedeont. 

-Ezzel akkor végeztünk is. Szia Eta! -Integetni kezdett Kamilló.

-Várj kicsit, hova mész? -Kíváncsiskodott a kicsi lány. -Nem maradsz velem?

-Ki? Én? Veled maradjak? Dehát én olyan nagy vagyok. A virágokat eltiprom, az erdöben nem férek el és a vízbe se mehetek.

-Annyi baj legyen. Gyere velem haza, hidd el ott nagyon jól fogod érezni magad. -Nézzet hatalmas szemekkel Eta a kicsi bányagépre.

-Rendben, legyen! -lelkesült fel Kamilló és felkapta a hátára Etát.

Végre boldog volt a bányagép és nagyon örült, hogy egy igaz barátra talált.

(1. rész)

 Vége