IV. fejezet

Csütörtök reggelre virradt, és az ajtómon valaki úgy dörömbölt, hogy majd kiesett a tokjából, én meg az ágyamból.

-Megyek már!- kiáltottam. Nem vettem fel a köntösöm, szerintem a szomszéd lesz az. Tutira Mrs Appen, érdekli az új sztorim. A nő megszállott bűnügyi sorozat függő. Rémes milyen kíváncsisággal hallgatja végig az unalmasabbnál unalmasabb történeteimet. Bár hasznos lehet, párszor kaptam már tőle jó ötletet, amikor még járőr voltam. Szóval kitántorogtam az XXL- es pólómban, amin maga a Halál képe volt. Szeretem ezt a pólót, mert ha a halál velem…

 Babráltam a biztonsági lánccal, elfordítottam a kulcsot, és kitártam az ajtót várva, hogy Mrs Appen beviharozzon.

-Ö… ö… ö… ö… - meg kell hagyni én sem erre számítottam, ahogy az ajtómban álldogáló sem.

-Jó- csikartam ki magamból. –reggelt…

-Igen, jót.- mondta Scavo, láthatólag elfelejtette mit akart mondani.

-Öltözzek?- kérdeztem.

-I-igen.- felelte.- Kint várok.

-Rendben.- válaszoltam és becsuktam az ajtót. Jobb, hogy kint várt, nem kell lezavarni egy kínos bájcsevelyt. Édes teremtőm, hogy lehetek ilyen hülye? Fél pucéron rántom ki az ajtót, és a hatás kedvéért, még tartom is, hogy befáradjon.  Ennél kínosabb dolog még nem nagyon történt velem... ja, leszámítva a WC-s kukkolást tegnapelőtt.

 Gyorsan magamra rángattam egy világoskék koptatott farmert, egy csónaknyakú krémszínű felsőt, berohantam a pisztolyomért, meg a kabimért, és ismét feltéptem az ajtót, de azonnal be is csaptam, Csámpásnak még tejet, meg száraz macska kaját kellett adnom.

-Elnézést, csak a macskám.- mondtam bezárva az ajtót.

-Semmi gond.- felelte.

-Minek köszönhetem ezt a korai,- ránéztem a mobilomra.- fél hetes ébresztőt?

-Neked lehet igazad.- mondta komolyan. Már el is felejtette az előbbi helyzetet.- Egy újabb gyilkosság.

[...]